Századok – 1992
Közlemények - Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon I/59
ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MAGYARORSZÁGON 75 megmaradtak. Mindkét fél ragaszkodott ezekhez, úgy kívánta az érdekük is. A kivándorlókat családi kapcsolatuk, kegyeletük fűzte származási helyükhöz, az ősi község tagjai sokáig elvárták, hogy az eltávozottak visszatérjenek körükbe. Az is követelmény volt, hogy frigyüket körükben kössék meg. Anyagi hozzájárulást kívántak az idegenben letelepedőktől az anyahitközség intézményeinek fenntartásához."1 9 Közvetett és közvetlen bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a zsidó bevándorlás a 18. század első felében magával sodorta a morvaországi zsidók legvagyonosabb rétegeit is.2 0 Ezen túlmenően, a morvaországi zsidók egyrészt a nyugati határszéli megyékben, másrészt azt mintegy második lépcsőként elhagyva és az ország belseje felé vándorolva azokon a területeken telepedtek le, amelyek általában a legfejlettebbek voltak, s így társadalmi viszonyaik „importja" legalább leküzdhetetlen akadályokba nem ütközött. Vagyis a fokozatos, lépcsőzetes bevándorlás az ország belső megyéibe egyben e viszonyok földrajzi kiterjesztését eredményezte. Kezdetben az említett „importot" éppen az könnyítette meg, sőt tette egyáltalán lehetővé, hogy ezek a zsidó rétegek viszonylag nagy és teljes közösségeket alkothattak Magyarországon. 1735-ben 150 fő felett volt a zsidóság lélekszáma a következő magyarországi községekben: Pozsony-Váralja 775 Kismarton (Sopron vm.) 600 Lakompak (Sopron vm.) 449 Nagymarton (Sopron vm.) 375 Vágíghely (Nyitra vm.) 372 Rohonc (Vas vm.) 323 Köpcsény (Moson vm.) 246 Oroszvár (Moson vm.) 239 Szenicz (Nyitra vm.) 236 Németkeresztur (Sopron vm.) 222 Óbuda (Pest vm.) 200 Boldogasszony (Moson vm.) 190 Sasvár (Nyitra vm.) 193 Ka bold (Sopron vm.) 184 Hollies (Nyitra vm.) 179 Buda 156 Ez azt jelenti, hogy egyedül Pozsony-Váralján gyakorlatilag ugyanannyi zsidó élt, mint a három legjelentősebb északkeleti, vagyis Galíciával határos megyében (Máramaros, Bereg, Ung vm.) összesen. Ugyanakkor ebben az időben városokba még ritkán engedtek be zsidókat, igazán nagy számban csak Budára, de néhány évvel később onnan is kiűzték őket. Budán és Óbudán kívül — hiszen a többi felsorolt község a határmenti területekhez sorolható — az ország belsejében nagyobb zsidó közösségek éltek ekkor Lovasberényben, Zsámbékon, Tatán, Pakson, túlnyomórészt tehát német-sváb községekben. Ez a döntően iparos és kereskedő zsidóság nem pusztán azért költözhetett rohamos mértékben Magyarországra, mert a török kiűzése után a zsidókénál jóval
