Századok – 1992

Krónika - VÁRADI STERNBERG JÁNOS BÚCSÚZTATÁSA 692

krónika 693 lődését, magyar és orosz utazók naplóit és egymással kölcsönösen foglalkozó irodalmi műveit. Legtöbbet és legnagyobb szeretettel mégis Petófi Sándorral foglalkozott. Az ó kutatásaiból tudjuk, hogy egyes múltszázadi orosz írók a cenzúra kijátszása céljából, mintha fordítást közölnének, Petőfi nevében írták le gondolataikat; ahogy azt is, hogy az első Petőfi fordítót, Mihail Mihailovot az 1870-es években kis híján Szibériába száműzték a lefordított versek forradalmi tartalma miatt. Másik kedves kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc története, illetve a kárpátaljai ruszinok és magyarok együttes harca volt. Kutatási eredményei jelentősen bővítették ismereteinket a magyar-orosz és magyar-ukrán művelődési kapcsolatok múltjáról, ugyanakkor — főleg kuruc kori kutatásai — erősítették a Szovjetunióhoz csatolt magyarok történelmi öntudatát és tudatosították Kárpátalja népeinek, magyaroknak és ruszinoknak egymásrautaltságát. Tanulmányai — amelyeket többnyire magyarul írt és ottani, részben pedig magyarországi folyóiratokban publikált —, kötetben gyűjtve is megjelentek 1971-ben Ungvárott, 1974-ben Budapesten, majd egy harmadik válogatás a Kárpáti Könyvkiadó és a Gondolat Kiadó közös kiadásában 1976-ban. Évek óta melengetett szándékát, hogy résztanulmányait összefogva megírja az újkori orosz-magyar és ukrán-magyar művelődési érintkezések teljes történetét, már nem tudta valóraváltani. Mozaikszerű adatközlései azonban önmagukban is jelentősek, nemcsak új adataik miatt, hanem szemléleti hatásuk következtében is. Míg a szovjet és a magyar propaganda, az újságok, folyóiratok, tankönyvek és a rádió megállás nélkül a hivatalos felfogást visszhangozták, amely szerint a történelem egész folyamán, a mienkénél magasabb orosz kultúra hatott a magyarra, Oroszország volt a magyarok tanítója és példaképe, Váradi Sternberg János a részletekbe mélyedve, adatokkal mutatta ki a két műveltség egyedi arcát, önálló értékeit és az egyenrangúság alapján végbement találkozásait. Művei, amelyek három nép, az orosz, az ukrán és a magyar évszázados kapcsolatait, a napi politika törekvéseitől függetlenül, sőt ki nem mondva, azzal szembefordulva, valósághűen ábrázolták, maradandó értékűek. Váradi Sternberg János tudományos munkásságával szorosan összefüggött, attól elválaszthatatlan és vele egyenrangú tudományszervező tevékenysége. Kárpátalja magyar értelmisége 1944-ben jórészt elmenekült, aki maradt, azt elhurcolták. Az újságok többnyire csak szovjet lapok cikkeit fordíthatták, magyar folyóiratok, könyvkiadványok nem voltak, az egyetemen nem folyt magyar tanárképzés. Váradi Sternberg János az ungvári egyetemen maga köré vonta a fiatal, még diák, vagy éppen végzős, többnyire első nemzedékes paraszti értelmiségieket, önképzésre, kutatásra, írásra buzdította őket. Ráirányította figyelmüket a magyar kutatásokra, s előbb csak négyszemközti beszélgetésekben, később már szervezett keretek közt tanította és képezte őket. Az 1960-as évektől kezdve ő volt a kárpátaljai magyar tudományos törekvések központja, a magyar diákok szinte egyetlen istápolója. Az elzártság oldódásával egyre bővülő magyarországi kapcsolatait, a növekvő lehetőségeket igyekezett tanítványai számára kamatoztatni. Előadókat hívott Magyarországról, kölcsönös látogatásokat szervezett, ösztöndíjakért és támogatásért kilincselt. Neki is köszönhető, hogy a változott viszonyok közt a kárpátaljai magyar kultúra új életre támadt, s a