Századok – 1992

Krónika - VÁRADI STERNBERG JÁNOS BÚCSÚZTATÁSA 692

694 krónika nemzeti múlt rendbehozott emlékei egyre növekvő közbecsülésben részesülnek. A magárahagyott kárpátaljai magyar nép kulturális és nemzeti öntudatának megőrzésében és tudatosításában, az új magyar értelmiség kialakításában Váradi Sternberg Jánosnak elévülhetetlen érdemei vannak. A 80-as évektől kezdve egyre több lehetősége adódott, hogy bekapcsolódjék a magyarországi tudományos életbe is. Jelen volt tudományos konferenciákon, egyetemeken és főiskolákon előadásokat tartott, s fontos tevékenységet fejtett ki az Akadémia Petőfi Bizottságában. Orosz nyelvi és irodalmi tudásával, levéltári ismereteivel nagy segítséget nyújtott az utóbbi évek Petőfivel kapcsolatos, szenzációt kereső feltevéseinek adatszerű megcáfolásában. Bekapcsolódott a magyar történészek világszövetségének munkájába is, magára vállalva az igazgatóságon belül a kárpátaljai történészek megszervezését. Készséggel segített mindig mindenkinek szakmai és baráti vonalon egyaránt. Munkahelyén nem méltányolták évtizedeken át végzett áldozatos tevékenységét, sőt nemegyszer gyanakvás és irigység kísérte. Támogatás helyett inkább akadályozták. A magyarországi hivatalos elismerés is késett, csak a kommunista politikai rendszer felszámolása után érkezett meg. Ekkor választották be az Akadémia Petőfi Bizottságába, majd megkapta a közoktatásügyi kormány magas kitüntetését és a tudományos érdemeket elismerő Lötz János-díjat. Utolsó éveiben egészségi állapota egyre romlott. 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia három napos nagy Széchenyi konferenciáján Budapesten még megtartotta előadását, de nem sokkal utána kórházba került, s 1992. február 12-én, 68 éves korában Budapesten érte a halál. Tele volt tervekkel, ezekről beszélt utolsó heteiben is. Kisebb tanulmányok mellett összefoglaló művek megírásán gondolkozott, s újabb lehetőségeken töprengett, hogyan erősíthetné a most csírázó kárpátaljai magyar tudományos műhelyeket. Elete, életműve azonban ebben a formában is egész és egységes. Váradi Sternberg János, búcsúzom tőled magam és mindannyiunk nevében. Műveid a történetírásban fenntartják nevedet, a nemzeti emlékezet megőrzi a közösség megbecsülését és háláját azért az önzetlen munkáért, amellyel nehéz időkben erősítetted a kárpátaljai magyarság öntudatát és segítetted őt kultúrája megtartásában. Mi pedig, kollégáid és barátaid, nem feledjük segíteni mindig kész magatartásod megannyi jelét, a közösség érdekében végzett munkád példaadását, s megőrizzük mindig bizakodó, mosolygós, kedves arcodat. Jankó, Isten veled! Benda Kálmán