Századok – 1992

Történeti irodalom - Knoll Hans: Jugoslawien in Strategie und Politik der Allierten 1940–1943 (Ism.: Kratky Tamás) V–VI/677

történeti irodalom 677 lásáról 1942-ből. Fleischmann Gyula (aki a szlovákiai Magyar Párt kultúrfelelőse volt 1938-ig) a nemzetiségi ügyosztály munkatársa volt, mintegy Pechány utóda, de már nem kormánybiztosként. Pechány részletesen beszámol kiküldetéseiről, kikkel beszélt, kikről hallott, kiknek vannak külföldi vagy szociáldemokrata kapcsolatai (ezekre mindig idegesen reagál). De szó van a németek és a szlovákok együttéléséről, az ebből eredő konfliktusokról is. Alkalmankint arra is rámutat Pechány, hogy magyarok elszlovákosodtak, magyar családnévvel ma szlovákok (87. és 89.) Utal arra, hogy a kétnyelvű oktatásra és istentiszteletre külpolitikai okokból van szükség. Van egy Gömbös-átirat is Nógrád-Hont megye főispánjához, ebben Gömbös ugyancsak erre hivatkozik, amiért nem szorgalmazza az erőszakos magyarosítást (93.). Pechány olykor még a szlovákok és románok kapcsolatairól is szól. A szereplők nevét mindig magyar formában adja meg (a bevezető is így). Nem kétséges, hogy Pechány a kormányzat szemszögéből vizsgálódik, örvend a magyarosodásnak. Beszámolói a helybeli személyekig mennek el, s nem egyszer eléggé kicsinyesnek tűnnek, szinte személyes feljelentéseknek is, azokkal szemben, a leik nemzeti öntudatukról tanúskodnak. A kötethez járul egy helynévmutató, amely a magyar névformákat használja, de ahol az illető helység külföldön van, ott megadja a hivatalos nevet és az országot, amelyhez tartozik. A névmutatókban minden szereplő előkerül, ha egyszer a szöveg megemlíti, azzal, hogy melyik község lakosa. Nagyon helyes, hogy szlovák és német nyelvű rezümé is van. Tanulságos a térkép, amely feltünteti a szlovák lakossággal is rendelkező helységeket. Sokkal több van, mint manapság, ami persze az asszimiláció előrehaladását mutatja. Erről a szöveg is bőségesen tanúskodik. A beszámolók nem egyszer a községek gazdasági és társadalmi viszonyaira is hoznak adalékokat, tehát a kötet a helytörténet művelőinek a figyelmét is megérdemli. Főképp persze azokét, akik a magyarországi nemzetiségek történetét kutatják. Nagyon hasznos munka. Niederhauser Emil HANS KNOLL JUGOSLAWIEN IN STRATEGIE UND POLITIK DER ALLIIERTEN 1940-1943. Herausgegeben von Mathias Bernath und Karl Nehring. Südosteuropäische Arbeiten 82. Für das Südost-Institut München. R. Oldenburg Verlag. München, 1986. 671. L JUGOSZLÁVIA A SZÖVETSÉGESEK STRATÉGIÁJÁBAN ÉS POLITIKÁJÁBAN 1940-1943. A terjedelmes mű Hans Knoll igen figyelemreméltó disszertációja, amelyet a Göttingem Egyetem fogadott el. A bevezetés a Balkán „kulcsállamának", Jugoszláviának 1940-es helyzetét jellemzi, miután Csehszlovákia kiesésével már felbomlott a kisantant. Jugoszlávia uralkodója a kiskorú Péter volt, a Marseillben 1934-ben meggyilkolt Sándor király árvája; a tényleges hatalmat a régensherceg, Pál gyakorolta. Nehéz volt betöltenie szerepét a szerb-horvát ellentétek éleződése közepette. Külpolitikai szempontból egyrészt Mussolini fasiszta Itáliája, másrészt Hitler nemzetiszocialista Németországa jelentett nagy veszélyt. „Jugoszlávia útja a második világháborúba. Nemzetközi diplomácia és stratégia" címet viseli az első fejezet. Miután Olaszország Hitler oldalán 1940. június 10-én belépett a háborúba, a szorongatott helyzetű Jugoszlávia tényleges vezetője, Pál régensherceg, a belgrádi brit követtel tárgyalt. Ez utóbbinak az volt az álláspontja, hogy Jugoszlávia mondjon ellent a tengelyhatalmak valamennyi kívánságának. Németország Jugoszláviának a háromhatalmi egyezményhez csatlakozását sürgette. Ennek következtében nem sikerült ellenállni, s végül is 1941. március 25-én a Cvetkovi-kormány aláírta a háromhatalmi paktumhoz való csatlakozást Bécsben. A brit „erőegyensúly-politika" céljai szerint Jugoszláviának szakítania kell a háromhatalmi egyezménnyel és nem szabad átengednie német csapatokat. A Foreign Office elérkezettnek látta az időt egy fordulat előidézésére Jugoszláviában. A március 26-i jugoszláv államcsíny történetét — és következményeit — a második fejezet tárgyalja. Utal a brit Secret Intelligence Service s a belgrádi brit katonai attaché, Clarke alezredes szerepére a belgrádi eseményekben. A Cvetkovi-kormány megdöntését követően az új kormányfő, Duan Simovi, a légierő vezető tábornoka, bízott a brit támogatásban, s a Szovjetunióval is egyezményt kötött. Mind a