Századok – 1992
Történeti irodalom - Galizien und die Jahrhundertwende Politische soziale und kulturelle Verbindingen mit österreich (Ism.: Tilkovszky Loránt) V–VI/672
672 történeti irodalom mények kiépítése helyett ismét a végrehajtó hatalom növelése, a centralizáció (ld. az 1887. évi önkorm. tv.), ill. az alkotmányos garanciák megszorítása (1888-as rendészeti tv.) következett. A Sztambolov kormány hírhedt spiclihálózata, a foganatosított szabadságjogokat korlátozó rendelkezések, ill. az 1893., 1895-ös alkotmánymódosító rendelkezések árnyékában szilárdult meg tehát az újjászervezett fejedelmi hatalom. A trónörökös pravoszláv hitre térése alapján II. Miklós cár is megbékélt az új rendszerrel. A szerző vizsgálódásai valójában az így kialakult történelmi körülményekhez vezetnek, amikoris végre (ismét) lehetőség kínálkozott a parlamentáris monarchia kiépítésére. Valóban a zilált politikai áramlatok átrendeződése a Sztambolov kormány bukásával (1894) megindult, sőt joggal mondható, hogy csak ezekben az években születtek Bulgáirában valóságos politikai pártok (Liberális Párt, Demokrata, ill. Haladó párt). A parlamentarizmus társadalmi politikai feltételei alakultak ki ezekben az években, ezért is nyilvánvaló, hogy a szerző vizsgálódásai korszakhatárokhoz érkeztek, ez a korszakhatár azonban a megvalósulás kezdeteit jelenti. A neves szerző nyilván jól tudja, hogy életre szóló kutatási programot alapozott meg magának, amelynek éppen az újabbkori összetevői hozhatnak komparáiható tudományos eredményeket. Horváth Pál GALIZIEN UM DIE JAHRHUNDERTWENDE. POLITISCHE, SOZIALE UND KULTURELLE VERBINDUNGEN MIT ÖSTERREICH Schriftenreihe des Österreichischen Ost- und Südosteuropa-Instituts, Bd 16. Verlag für Geschichte und Politik. Wien, 1990. 115 1. GALÍCIA A SZÁZADFORDULÓ KÖRÜL. Politikai, szociális és kulturális kapcsolatok Ausztriával. Osztrák és lengyel — elsősorban bécsi és krakkói — történészek egy 1987-ben Ausztriában tartott tanácskozásának anyagát teszi közzé ez a Karlheinz Mack előszavával megjelent kötet, amely értékes darabja az Osztrák Kelet- és Délkeleteurópa Intézet rangos kiadványsorozatának. Több hasonló kötet után újabb bizonysága annak, hogy mennyire fontosnak tartja ez az intézet a történeti kapcsolatok közös erőfeszítéssel való feltárását, megvitatását, és az eredmények megjelentetését. E következetes törekvése jelentőségét húzzák alá az osztrák tudomány- és kutatásügyi miniszter, Erhard Busek, e kötethez írt sorai is, amelyek rámutatva arra, hogy az egyértelműen Középeurópához számítandó Galícia 146 éven át Ausztriához tartozott Lengyelország 1772. évi első felosztásától a Dunai Monarchia felbomlásáig, egyúttal hangsúlyozza is a kötetben közölt osztrák és lengyel referátumok egybecsengő véleményét: a lengyel nemzet az orosz, porosz és osztrák hatalmak fennhatósága közt megosztva, viszonylag az osztrák uralom alatt volt jobb helyzetben, s ott fejlődhetett legszabadabban, különösen 1860 után. A kötet bevezetőjében Richard Georg Plaschka részletesebben is szól a kiadvány alapjául szolgált osztrák-lengyel tanácskozás összképéről és hangsúlyairól; Galícia a „lengyel Piémont" szerepét tölthette be a Dunai Monarchia északi részén. Az autonóm Galícia centruma lett a lengyel függetlenségi mozgalomnak, mint Józef Buszko referátuma tényszerűen bemutatja és kifejti. Wolfdieter Bihl Ausztria-Magyarország és Oroszország kapcsolatait vizsgálja a galíciai kérdés vonatkozásában 1908-1914 között. A galíciai lengyel parasztok szociális és politikai mozgalmaival a 19. század végén, a 20. század elején Krzysztof Dunin-Wasowicz referátuma foglalkozik. Nagyon fontos az oktatásügy fejlődése fő tendenciáinak tanulmányozása — Czeslaw Majorek részéről a galíciai autonómia idején. A krakkói Jagelló Egyetem 1870-1914 közti szerepét és az osztrák tudománnyal való kapcsolatát Wieslaw Bienkowski, a Krakkói Tudományegyetem létrejöttét Stanislaw Brzozowski referátuma tárgyalja; Zo&a Zielinska a kulturális kölcsönhatásokat színházi vonatkozásban veszi szemügyre: osztrák szerzők színdarabjainak előadása galíciai lengyel színpadokon (Krakkóban és Lembergben), illetve lengyel szerzőké bécsi színpadokon, 1880-1916 között. A személy- és helynévmutatóval is ellátott kötet a magyar történészek figyelmét is méltán vonja magára gazdag tartalmával és érdekes fejtegetéseivel. Tilkovszky Lóránt
