Századok – 1992

Történeti irodalom - Bovikin I.: Rosszija nakanune velikih szversenij. K izucseniju szocial’no – ékonomicseszkih predposzülok Velikoj Oktjabrszkoj szocialiszticseszkoj revoljucii (Ism.: Niederhauser Emil) V–VI/673

történeti irodalom 673 V I. В OVI KIN ROSZSZUA NAKANUNE VELIKIII SZVERSENIJ. К IZUCSENÍJU SZOCIAL'NO — ÉKONOMCSESZKIH PREDPOSZÜLOK VELIKOJ OKTJABR'SZKOJ SZOCIALISZTICSESZKOJ REVOLJUCH. Moszkva, 1988. Nauka, 153 L OROSZORSZÁG NAGY VÁLTOZÁSOK ELŐESTÉJÉN. A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM TÁRSADALMI -GAZDASÁGI ELŐFELTÉTELEINEK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ. Valerij Ivanovics Bovikin profeszor a szovjet gazdaságtörténetírás egyik vezető egyénisége, különösen a bankok, a hitelrendszer és ennek külföld kapcsolatai kutatásában jelent meg számos munkája. Ez a könyv valószínűleg eredetileg az 1987-es évfordulóra készült, és ez természetesen a problémák felvetésében, megoldásában nyomot hagyott. így mindjárt a bevezetésben, amely kijelenti, hogy az októberi forradalom a fejlődés természetes következménye volt, nem elhajlás tőle, ahogy a polgári történetírás gyakran felveti. Egy első fejezet után, amely Lenin olykor egymásnak ellentmondó megállapításaiból konstruál összefüggő rendszert, hat további fejezetben igyekszik szintetikus képet adni. Először az agrárviszonyok kapitalista fejlődését mutatja be, azután az ipart és benne a monopóliumok megjelenését, majd a bankok és a finánctőke problematikáját. Ezt követi egy összegző jellegű fejezet az oroszországi kapitalizmus jellegéről és szintjéről, majd az első világháború, mint „hatalmas gyorsító" szerepét tárgyalja, eredményeit egy rövid befejező részben összegzi. Bovikin munkájának nagy érdeme, hogy az egyes témákon belül áttekintést ad a kérdés történeti szakirodalmának fő fejlődési szakaszairól, és főképp az utóbbi egy-két évtized kutatási eredményeiről. Az agrárviszonyok vonatkozásában a fejlődés fő akadályát a szakirodalom a nagybirtokban látja, szemben a nyugati állásponttal, amely ezt az obscsinában találja meg. Az újabb kutatások bebizonyították, hogy az agrárkapitalizmus sokkal fejlettebb volt, mint amennyire eddig vélték. Az ipar fejlődését az 1960-as évekig inkább csak a közgazdászok vizsgálták, általában ágazatonkint egymástól elkülönítve. Mindmáig vitatott kérdések, meddig tartott az ipari forradalom (legfeljebb az 1890-es évek végéig), mi volt az állam szerepe (ebben különösen eltérnek a hol pozitív, hol negatív mozzanatot hangsúlyozó vélemények) és a külföldi tőke szerepe. Ezt ellentmondásosnak tartják, hangsúlyozzák, hogy összenőtt a hazai tőkével, de akadályozta a cárizmus felszámolását. A hitelszervezet vonatkozásában korábban csak a külföldi tőke negatív szerepét emelték ki. A jelleg tekintetében megint sokféle vélemény fogalmazódott meg. Az egész eurázsiai piac fejlődése nem érdekelte a kutatókat. Újabban kétségbevonják Lenin meghatározását az orosz imperializmus katonai — feudális jellegéről, arra hivatkozva, hogy meg kell különböztetni az oroszországi imperializmus jellegét attól, milyen volt az oroszországi gazdaság jellege az imperializmus korában. (A kissé skolasztikus ízű megkülönböztetés azt szolgálja, hogy a gazdaság jellegében erősebben legyen hangsúlyozható a kapitalizmus uralma.) Sok vitát vetett fel a lenini megállapítás arról, hogy Oroszországban sok termelési mód (uklad) volt egymás mellett. Ezt egyesek orosz sajátosságnak tartják, mások szerint általánosabb jellegű, a harmadik világban is megtalálható. Van olyan felfogás, hogy a kapitalista termelési mód volt az uralkodó. Mások viszont a hangsúlyt nem a termelési módok sokféleségére helyezik, hanem arra, hogy sok volt, ez a magát „új irányzat"-nak mondó áramlat a részletkutatásokat szorgalmazza, és arra utal, hogy a mezőgazdaságban a feudális viszonyok magukhoz rokonították az agrárburzsoá elemeket. Bovikin azt hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságban a paraszti és a nagybirtok egyaránt mutatott kapitalista jellegzetességeket, de a nagybirtok már a második helyre szorult. 1877-1905 közt területének mintegy 30%-át vesztette el, 1905-ben a nemesi nagybirtok már csak a föld 13,5%-át foglalta el (persze volt más nagybirtok is, akár polgári jellegű is!). Szibériában gyakorlatilag nem volt nagybirtok. A parasztok mellékfoglalkozásai is kapitalista jellegűek voltak. Bovikin ismerteti I. D. Kovalcsenko és L. I. Borodkin tipológiáját az agrárfejlődés régióiról: a nyugati területeken (Baltikum, belorusz és ukrán kormányzóságok) a polgári jellegű nagybirtok uralkodott, a déli sztyeppés, dél-keleti és északi területeken a paraszti birtok volt az uralkodó, a többi európai terület vegyes jellegű volt. (Szibériáról ebben a tipológiában nem esik szó, nyilvánvalóan ez is paraszti.) Mégis a nagybirtok volt az uralkodó, mert az államhatalom azt támogatta. Az ipar vonatkozásában Bovikin a századforduló gyors fejlődését hangsúlyozza. 1891-1900 közt az ipar termelés megkétszereződött, 1908-13 közt ismét felgyorsult A szerző különösen kiemeli a monopo-