Századok – 1992

Közlemények - Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon I/59

64 VARGA LÁSZLÓ Vármegye Lélekszám Családfők száma Magyar % Morva" % Lengyel % Egyéb % Ismeretlen % Vas 511 130 96,9 1,5 1,6 Zala 106 22 100 „Magyar"megyék 2566 581 94,8 4,3 0,5 0,4 Határmenti megyék 10247 2220 42,3 35,1 15,8 1,9 4,9 Magyarország 12219 2640 38,3 39,7 14,5 2,3 5Л • „Csehekkel" együtt. ""Valószínűsítem arány. * 1747-es adat Az 1735-ös összeírásban szereplő 2640 családfő közül 1012 fő tekinthető magyar „eredetűnek", 963 morvaországinak, 85 csehországinak és 383 lengyelországinak. Ezek az adatok — és általában az 1735-ös összeírás — a korábbiakon túl azért különösen fontosak számunkra, mert a későbbi statisztikákból csak ezek alapján, tehát közvetett számításokkal lehet a további bevándorlásra, s főleg irányára következtetni. Már itt előrebocsátható, hogy a magyarországi zsidóság társadalomtörténetének nem az egyébként is változó intenzitású bevándorlás kölcsönöz teljesen egyedülálló, sajátos jelleget, hanem annak itt tárgyalt kettős iránya. Vagyis az egyik oldalon a morvaországi (részben csehországi), a másik oldalon galíciai zsidók párhuzamos bevándorlása. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a keleti és nyugati típusú zsidóság eltérő szerepet töltött be a magyar társadalomban, így mindenekelőtt a múlt századvégi modernizációban. Talán már itt le kell szögeznünk, hogy — bár nem tekintjük feladatunknak a vonatkozó előítéletek közvetlen cáfolatát —, a társadalomtörténet, szűkebben a statisztika, s annak feldolgozása jellegéből adódóan „torzít". Miközben tehát az eltérésekre helyezzük a hangsúlyt, e megkülönböztetésnél kizárólag a nyugati és keleti zsidó bevándorlók társadalmi szerepét és jellemzőit kívánjuk elválasztani, jól tudván, hogy mindkét bevándorló típus önnmagában is rendkívül differenciált, s ugyanakkor a két „típus" közötti átmenet számos variánsa kimutatható az egyén szintjén. A társadalomtörténetírás azonban nem az egyénekkel, hanem azok különböző ismérvek alapján elkülöníthető csoportjával foglalkozik. Az „eredet" földrajzi megkülönböztetése — mint arra már utaltunk — nem feltétlenül jelent eltérő „származást", az említett eltérő társadalmi funkció ugyanakkor jóval dominánsabb a „származásnál". Sőt ilyen összefüggésben maga a „származás" egyenesen indifferens. A társadalmi funkció, jellegzetességek vizsgálata tükrében viszont értelmezhetetlenné válnak olyan — a származásra vonatkozó — fogalmak, mint amilyen az etnikum. A vizsgált hosszú időszakban ugyanis nem pusztán a bevándorlás iránya, majd ennek nyomán a magyar társadalomban betöltött funkció különbözött egymástól, de a két „!ípusnak" időnként változó intenzitással, s nem is feltétlenül egymással párhuzamosan eltért akár az anyanyelve, akár a vallása is. E különbözőségek csak a Monarchia felbomlása után vesztik el jelentőségüket, mivel ekkor meg is szűnnek, csakhogy ez nem lehet ok arra, hogy ne konstatáljuk meglétüket a korábbi korszakokban.