Századok – 1992
Közlemények - Kosztolnyik Zoltán: III. András és a pápai udvar V–VI/646
iii. andrás és a pápai udvar 651 lasztotta meg, s ezt 1298. február 13-i leiratában az uralkodó érvényesnek ismert el.69 Ellenben az érseknek választott alkancellár hírtelen Anjou párti lett, miért is az uralkodó visszavonta jóváhagyását s az érseki széket üresnek nyilvánította.70 Ugyanakkor a káptalan Rómában tett lépéseket kérelmezve, hogy a pápa ne erősítse meg Gergelyt hivatalában.7 1 Anjou befolyás alatt elismerte Gergely érseket azzal a megkötéssel, hogy ideiglenes procuratoná nevezte ki, így függőben hagyva az ügyet elhalasztotta a választás kivizsgálását.7 2 A pápa sem a magyar udvart, sem az Anjou Károly Róbertet nem tudósított elhatározásáról. Annál inkább fordult az ország népéhez! Égi sugallatra a nép Krisztus hitét vette fel, írta a pápa, s a magyar nép úgy egyházi, mint világi vonalon kiváló egyéniségeket mutatott fel, míg a királyi ház sok szentéletu sarjjal ékeskedett, akik nem rejtették véka alá, hanem az egész világra kisugározták boldogságuk fényét [: példáját]. Közülük néhányat a közelmúltban a szentek sorába iktatott a szentszék. Az ország, mely nagytudású papokkal, háborús hősökkel s az egyházhoz hű ragaszkodó néppel rendelkezik, mintaképként áll a szomszédos népek előtt.73 A korábban sok lakosággal bíró ország kis nyájjá olvadt le, sok város s falu elhagyottan áll. A lakosságot szakadárok s pogányok veszik körül, s támadásaikkal zaklatják. így kell, hogy megbízható egyén álljon Esztergom élén, aki Rómát az ottani helyzetről alaposan tájékoztatja, s aki tud kellő rendszabályokat erélyesen alkalmazni. Gergely főpap ez a személy, akit az érseki szék ügyvivőjévé rendel Róma s külön hatalommal ruházza fel, hogy a döntések segítségével a szakadárok s pogányokkal szemben fellépjen, az inkvizíciót szervezze meg, az országos békét zavarókkal szemben büntetést alkalmazzon.74 A pápai levél nem tett említést a trónért való versengésről, de az általa elismert Gergely érseknek adott felhatalmazás alapján a békét háborító s a szentszék ellen lázadó főurakkal szemben a szentszék óvatosan Károly Róbert malmára hajtotta a vizet.75 Az 1299. május elején megtartott országgyűlésen: congregatio generalis, 76 Gergely érsek nem jelent meg,7 7 de kiküldöttje révén állást foglalt az uralkodóval szemben azon az alapon, hogy a király az esztergomi egyházat háborgatja.7 8 Ugyanakkor az érsek, most mint pápai légátus, Veszprémbe főpapi synodust hívott egybe. Erre a meghívásra viszont a püspöki kar reagált ellenszenvvel: nem látták a Gergely légátusi kinevezését igazoló pápai bullát, így nem fogadják el az érsek pápai követi statusát, s Veszprémbe nem mennek el. Ellenben a püspökök hangsúlyozták, hogy Rómához továbbra is hűek maradnak; az érsek pedig, akire a szentszék tisztet s hatalmat bízott, mutassa ki irántuk tanúsított bizalmát azzal, hogy az apostoli leirat bemutatása révén őket tájékoztatja s megjelenik a diétán.79 Tekintettel arra, hogy az érsek az országgyűlésre nem ment el, sőt az egyházi átok kimondásával fenyegetőzött, III. András először keresett direkt kapcsolatot a pápai kúriával. Az uralkodó és az országgyűlés fellebbeztek a szentszékhez az országot Róma külön oltalma alá helyezték.80 Ismeretlen, hogy ez a fellebezés eljutott-e Rómába, s mi volt rá a pápa válasza.81 De közismert, hogy az országgyűlés több határozatot hozott úgy a köznemesek, mint az egyház érdekében, és erősítette a királyi tekintélyt.8 2 így például a köznemest nem lehetett arra kényszeríteni, hogy egy főnemes szolgálatába álljon;8 3 az évi
