Századok – 1992

Közlemények - Kosztolnyik Zoltán: III. András és a pápai udvar V–VI/646

iii. andrás és a pápai udvar 649 az ügyben intézkedjék.3

1

E levélben megnyilvánuló pápai logika szerint az ország a római egyházhoz tartozik, így a pápának ha nem is joga, de kötelessége, hogy magyar belügyekbe beleszóljon.3

2

Érdekes, hogy a légátusként kiszemelt gubboni püspök nem ment el Rómába, küldetése alól fel lett mentve. Pár hónappal később Ugoccione János aesi főpapot bízta meg a szentszék a követi teendők kivitelezésével.3

3 Időközben a Henrik fiak hazahívták árpádházi András herceget, hogy király legyen,3

4

de a muraközi sztridói várúr elfogatta a herceget, Bécsbe vitette, ahol az osztrák Albert herceg „vendége" lett.3

5

Kellemetlen helyzetéből Ladomér esztergomi érsek mentette ki a magyar trónjelöltet úgy, hogy vilhelmita szerzeteseket küldött érte, akik álruhában: szerzetesnek öltöztetve hajón hazaszöktetik. Több köznemes csaüakozott még a hajón tartózkodó Andráshoz, Budára kísérték, Fehérvárra vitték, s ott megkoronázták.36

Amint a Stájer Krónika megírta, Ladomér érsek kente fel az uralkodót, tette vállára a szent István palástját, fejére a szent koronáját, kezeibe kormánypálcát helyeztek, s III. András király letette az esküt. A királyoknak pedig a főpapok s a köznemesek tettek esküt.37 Hamarosan koronázása után, uralkodása első évében, „regni autem nostri primo anno," Óbudán országgyűlést hívott össze III. András, hogy felújítsa az 1222-i Aranybulla a köznemességet érintő szabadságait.38

Erről az általános gyűlésről: congrenatio generalis, diétáról két királyi lehat tesz említést 1290 szeptemberében.39 Végzéseit 1291. február 22-én ellenjegyezte a királyi alkancellár.4

0

Az országgyűlés a nemesek javára hozott új intézkedéseket,4

1

és egyben limitálta: lerövidítette a főnemesek igényeit.4

2

Az egyháziak közjogi s a nyüvánosság előtti szerepét újra meghatározta.43

Új uralkodóról lévén szó, királyi hatalmat érintő korlátozásokat léptetett érvénybe.4

4

Az uralkodó azért hívta egybe az országgyűlést, hogy saját helyzetét erősbítse;4

5

viszont a főnemesek, s bizonyos fokig a főpapok, félve a király és a köznemesek közt kialakuló szorosabb kapcsolatok következményeitől, saját érdekükben hoztak országos rendelkezéseket.46 Midőn pedig Habsburg Rudolf német uralkodó Rómában bejelentette, hogy Magyarországot mint birodalmi hűbért fiának adományozta,4

7

Róma mindkettőjüket emlékeztette arra, hogy az egyházat magyar földön megillető jogokat megtámadni, illetve kétségbe vonni ne merészkedjenek.4

8

Egy másik bullában pedig hangsúlyozta a pápa, hogy IV. László király még Fülöp fermói püspök - pápai légátus ténykedése idejében eskü alatt vállalt bizonyos kötelezettségeket a szentszékkel szemben, de azokat nem tartotta meg. Miért is vegye tudomásul az ország minden rendű s rangú egyházi s világi embere, hogy ott az egyház rovására senki nem tevékenykedhet.49 Ezen pápai leirat hangneme, sőt tartalma az uralkodóra vonatkozik s annak pártfogóira anélkül, hogy III. András királyt név szerint említené.50 Az itt felsorolt pápai iratok a szentszék magyarország iránt támasztott jogigényét igyekeznek megalapozni, de homályban hagyják annak természetét: azt igyekeznek hangsúlyozni, hogy a szentszék fenntartja megának a jogot, hogy a magyar trón három felől fellépő követelőinek viszályába végérvényesen döntsön. A német követelést Róma nem vette jó néven, s a trónkövetelőt nem vette komolyan. III. András hazahozatala, mondjuk inkább: hazaszöktetése s megkoronázása meglepte és kellemetlenül érintette a pápai udvart azért, mert a kúria Mária népolyi királyné, a meggyilkolt IV. László húgának kérelmét tartotta szem előtt.51

A