Századok – 1992
Közlemények - Kosztolnyik Zoltán: III. András és a pápai udvar V–VI/646
648 kosztolnyik zoltán átíratta.2 6 így II. András megkoronázásának van írásbeli bizonyítéka, mely egyúttal az általa letett koronázási esküt is tanúsítja. A király révén tett esküre hivatkozik III. Honorius pápa is 1220 július végén -augusztus elején keltezett leiratában, mely az egyházi kánonjog gyűjteménybe, Liber extra, is berekült.27 A kalocsai érsekhez intézett levelében Őszentsége arról panaszkodik, hogy a magyar uralkodó egyházi javakat idegenít el „in praeiudicium regni sui et contra regis hororem."27a Más szavakkal a király országa hírnevét s saját becsületét csorbítja, hiszen megkoronázása alkalmával megesküdött, hogy országa jogait s koronája becsületét ápolja; „cum teneatur et in coronatione sua iuraverit, iura regni sui et honorem coronae illibata servare." E pápai leirata újra tanúsítja, hogy a koronázási eskü főleg egyházi érdekek megőrzését szolgálta. Az 1222-ben kiadott ún. Aranybulla 16. bekezdésében esküjét módosítva azt megismétli: „integros comitatus uel dignitates quascumque in predia seu possessiones non conferemus perpetuo." Erre tett újra ígéretet az 1231-ben kibocsájtott ún. második dekrétumának 26-ik cikkelyében: „integros comitatus vei dignitates inpraedia, vei possessiones non transferemus".28 III. Honorius pápa 1220-i leiratát IX. Gergely 1225. július 15-i, illetve 1233. január 31-i [rövid] levelei megismétlik, mintegy kifejezve a kúria hangoztatott nézetét, hogy az uralkodó koronázásakor, akárcsak a püspök felszentelése alkalmával, esküszik, hogy egyházi [köz-]javakat el nem idegenít, tulajdont el nem ajándékoz.283 I. Károly koronázási esküjének szövege megmaradt a vatikáni levéltárban. Mégis, III. András volt az az uralkodó, aki 1290-ben letett koronázási esküjében az egész ország szabadságának biztosítására tett ígéretet, a stájeri Rimes krónika tudósítása szerint, melynek szerzője hét pontban foglalta össze az eskü szövegét.29 1265-ben Anjou Károly, IX. Szent Lajos francia király testvére, IV. Kelemen pápa kérésére elfoglalta Nápolyt. Az új nápolyi uralkodó álma egy egységes Itália kialakítása, valamint az omladozó bizánci császárság romjain felépítendő új kelet-római birodalom felépítése volt. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy tervének megvalósítása érdekében egy a magyar udvarral megkötendő politikai házasság gondolatával foglalkozott. Károly legfiatalabb leánya V. István magyar király fiával, a későbbi IV. Lászlóval lett eljegyezve, míg V. István leánya, Mária, Anjou Károly fiának és trónörökösének, a jövőbeli II. Károly nápolyi királynak lett a neje.2 9 ® Ezen házassági kapcsolat révén az új nápolyi dinasztia a magyar trónhoz talált utat; ugyanis fivérének, IV. [Kun] Lászlónak 1290-ben történt meggyilkolása után Mária nápolyi királyné a magyar trón örökösének tekintette magát, s igényének megvalósítása érdekében pápai támogatást kért.29b IV. Miklós pápa habozott, de felkérte az esztergomi érseket, hogy jelentést tegyen az akkori magyarországi helyzetről. Az érsek nem válaszolt. így a szentszék 1290 szeptember elején légátust küldött magyar honba. Megbízólevélben hangsúlyozta a pápa, hogy Róma mindig különös gonddal őrködött magyar érdekek felett, miért is felhatalmazta a légátust, hogy az országos állapotokat vizsgálja, azokról Rómába küldjön jelentést, s egyben tegyen javaslatot az országos ügyek orvoslására.30 Megjegyzendő, hogy a légátus nem nyert felhatalmazást arra, hogy a trón betöltése, illetve az ország még csak ideiglenes kormányzása érdekében is rendelkezzék! Őszentsége magának tartotta a döntés jogát, hogy a jelentés kézhez vétele után
