Századok – 1992
Közlemények - Kosztolnyik Zoltán: III. András és a pápai udvar V–VI/646
iii. andrás és a pápai udvar 647 E pápai irat tónusa s mondanivalója hűen tükrözi Róma akkori politikai -szellemi magatartását. A pápa a legfőbb pap, akit isten királyok s országok fölé helyez, aki bírói székén biztosan ítél s tekintetével eloszlat minden rosszat. Elődei hivataluknál fogva királyok s országok ügyeire ügyeltek fel, Magyarországot oltalmazták. Magyar hon különösen tartozott az apostoli székhez: „különösebben," mert az országot a magyar első szent királya minden jogával és hatalmával a római egyháznak ajánlotta fel. Maga Szent István király Krisztus helytartójától vette át a királyi koronát, nem saját erejéből foglalta el a trónt - amint erről a római egyház levéltáráben őrzött iratok tanúskodnak, és amiről kellett, hogy a kalocsai érsek tudomással bírjon.14 Korábban, közvetlenül IV. László meggyilkolása után IV. Miklós pápa hasonló hangnemben nyilatkozott a római szentszék és a magyar királyi udvar közt fentálló viszonyról.1 5 1290-ben Rudolf német uralkodó hűbérnek tekintette a magyar hont, s mint birodalmi hűbért fiának, Albert hercegnek adományozta.16 A pápa tiltakozott: a német uralkodóhoz1 7 és Albert herceghez intézett leveleiben1 8 hangsúlyozta, hogy Magyarország köztudottan a római egyházhoz tartozott, miért is Róma magyarországról gondoskodott, törődött az ország helyzetével.1 9 Intette a német uralkodót, hogy a nevezett királyságra vonatkozó egyházat megillető jogokat ne bitorolja, ott a szentszék kárára ne cselekedjen.2 0 Ugyanakkor IV. Miklós pápa emlékeztette az ország egyházi és világi vezetőit, valamint az ország minden rendű egyház s világi személyiségét arra, hogy mivel Magyarország régi időktől fogva a római egyházhoz tartozott, ott az egyház jogait közülük senki se birtokolja, egyházi érdek ellen önkényesen el ne járjon: „...regnum ipsum ab antiquo etiam ad Romanam ecclesiam pertinere,... et ne quivis illa... usurpare présumât."21 VIII. Bonifác pápa egy régóta fentálló hagyományra hivatkozik, amit szerinte hivatalos iratok támasztanak alá,2 2 IV. Miklós pápa is régi szokást említ, „cum autem prefatum regnum ad Romanam ecclesiam ab antiquo etiam pertinere noscatur",23 e pápai leiratok nem helyezik kellő megvilágításba a szentszéknek a magyar trón betöltése iránt táplált érdeklődésének politikai hátterét.2 4 Az ok, miért Róma az 1290-es évek folyamán túlzott érdeklődést tanúsított a magyar trón betöltése iránt — anélkül, hogy az ügyben ténylegesen beavatkozott volna, — s annak érdekében még a törvényes uralkodó, III. András királyságát sem volt hajlandó eleinte tudomásul venni, a magyar királyok tette koronázási eskü szövegében, továbbá a szentszék és a szicíliai-nápolyi királyi udvar közti diplomáciai-, politikai kapcsolatok kiértékel lésében keresendő. A magyar királyok koronázási esküjéről először II. András korában volt szó. Feltételezhető az egyházi szertartásnak megfelelő az uralkodó egyház jogainak megőrzésére tett ígéretet. Kantorowicz 1957-ben megjelent könyvében Deér Józsefre hivatkozva említi, hogy II. András az I. Anjou Károly révén 1310-ben tett eskü szövegét [talán annak korábbi, rövidebb változatát?] használta.2 5 1206-ban az uralkodó elrendelte, hogy János esztergomi érsek révén történt megkoronázásának emlékére az esztergomi kanonokok évente szent Adalbert ünnepén száz ezüst márkát kapjanak a kincstártól, és rendelkezését 1209. április 20-i dátummal III. Ince pápa
