Századok – 1992
Közlemények - Kosztolnyik Zoltán: III. András és a pápai udvar V–VI/646
Kosztolnyik Zoltán III. ANDRÁS ÉS A PÁPAI UDVAR In cuius imperio quidam nobijes regni, ...in preiudicium regis Andree a papa Bonifacio VIII regem, ut dicitur, petierunt. Chronicon pictum, c. 186. A Képes Krónika úgy tudósít, hogy III. András magyar király még IV. László uralkodása alatt tért haza külföldről.1 Mivel árpádházi herceg volt, az ország területéből nagyatyai jogon osztályrész illette őt.2 IV. László 1290-ben történt meggyilkolása után3 az ország bárói örömmel királlyá tették: „a baronibus regni Andreas dux feliciter coronatur."4 Ellenben országlása alatt egyes nemesek, így János és Herricus bán, Kőszegi Henrik fiai, továbbá Ugrin, Újlaki Pócs fia, és többen mások: quamplures, III. András iránti ellenszervből Rómához fordultak s VIII. Bonifác pápától kértek uralkodót.5 A pápa hajlott kérésükre s 1929-ben, még III. András királysága alatt, a tizenegy éves Károlyt küldte Magyarországba, Carobertót: Károly Róbertot, a szicíliai Martel Károly fiát, IV. Béla magyar király leszármazottját.6 Mikor Károly megérett az uralkodásra, „regnare valeret," s III. Andrással szemben hatalomra léphetett volna, érdekében a pápa több légátust küldött magyar földre, hogy azok pápai utasítást követve III. András ellen fellépjenek.7 Ellenben semmi komoly eredményt nem értek el, írja a krónikás, miért is haza tértek; „qui nichil agere valentes, ad propria redierunt."8 A magyar krónikás tudósítása szerint az ország bárói, IV. László meggyilkolása után „örömmel:" feliciter, királlyá koronázták András herceget;9 tehát a krónikás nem az esztergomi érsek révén megtartott hivatalos egyházi felkenésről s koronázásról ír, hanem csak a koronázás tényéről.10 így érthető VIII. Bonifác pápa 1301. október 17-i leirata, amelyben kifejti: milyen alapon szólhat bele a Szentszék a magyar trónbetöltés kényes kérdésébe.1 1 E pápai levél körülbelül kilenc hónappal III. András halála után kelt, címzettje Vencel cseh királyfi volt, akit 1301. augusztus 27-én a kalocsai érsek tíz püspök jelenlétében magyar királlyá koronázott.12 A kalocsai érsek révén a magyar főpapi kar jelenlétében történt koronázási aktus nyíltan jelezte, hogy a főpapok az akkori egyházfőt, Gergely érseket, nem tartották törvényes esztergomi érseknek.1 3
