Századok – 1992
Közlemények - Sz. Jónás Ilona: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája VJVI/634
szent honorátusz 13. századi verses legendája 641 Kari Lajos feltételezése szerint4 0 a magyar királyi származás és a görög császári rokonság azokból az ismeretekből táplálkozhatott, amelyeket a 4. kereszteshadjárat után Bizáncról és a magyar királyi ház kapcsolatáról tudhattak Provence-ban. Elsősorban III. Béla görög, illetve francia kapcsolatai szolgálhattak példaként. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a munkában a magyar uralkodóház történetének csak igen kis szikrája ismerhető fel. A magunk részéről úgy véljük, hogy saját korának történeti eseményei inkább befolyásolták a szerzőt, amikor Honorátusznak magyar királyi származást adott. Természetesen igen jól ismerte az Anjou-ház és a magyar királyi ház kapcsolatát. Az életrajz megírásakor uralkodó III. Andrással szemben hangoztatták Mária királynő trónöröklési jogcímét. Azt, hogy a magyar királyt Kunország hercegének mondja szintén nem véletlen, mind V. István, mind IV. László viselték ezt a címet. A bizánci kapcsolatok ismerete miatt sem kell a 12. századi eseményekre visszamennünk, hiszen Mária nagyanyja, Laszkarisz Mária görög császárlány volt, s a vers megírásakor uralkodott II. Andronikosz, akinek első felesége Anna, Mária királyné nővére volt. Bizonyos egykorú történeti párhuzamokra találhatunk a görög császár „pogány" szövetségét illetően is. 1272-ben köt szövetséget VIII. Paleologosz Mihály bizánci császár Nogai tatár kánnal, megpecsételve azt, természetes leányának Eufrozinának házasságával. A szerződés megkötését az motiválta, hogy a tatár kán semlegességét biztosítsa az iconiumi török szultán ellenében.41 A netán véletlen párhuzamoknál fontosabb azonban az egész műnek a bizánci császárral kapcsolatos megítélése, amely teljes összhangban van az Anjou-k politikai törekvéseivel. A Vida de sant Honorât szerint, a görög császárt, aki többszöri felszólítás ellenére sem védte meg a keresztényeket, sőt maga is a pogányokhoz csatlakozott, a pápa és a római nép méltatlannak ítélte a császárságra és azt a szaracénok ellen dicsőséggel harcoló Nagy Károlyra ruházta át.42 Anjou Károlynak a latin császárság megszerzésére irányuló tervei köztudottak. 1267-ben II. Balduin latin császár a viterboi szerződésben el is ismerte Achaja fölött Károly szuverénitását, (hűbéruraságát) 1272-ben pedig Albánia katolikusai fogadták el királyuknak. 1273-ban Thesszalia despotájával kötött szerződést; hadat küldött Moreaba, s fogadta a szerb király és a bolgár cár küldötteit 43 Miközben nagy erőfeszítéseket tett, hogy a Balkánon egy Bizánc ellenes szövetséget hozzon létre, Nyugaton a pápa védnöksége alatt kereszteshadjáratot szervezett, s Orvietoban szerződést kötött Courtenay Fülöppel, II. Balduin fiával.44 A szerződés célja „a Paleologoszok által bitorolt római birodalom visszaállítása". Noha az 1282-es szicíliai felkelés következtében lehetetlenné vált a hadjárat megindítása, a bizánci törekvések továbbra is jelentős szerepet játszottak fia és utódja politikájában. II. Sánta Károly megőrizte szuverénitását Achaja, Morea és Athén hercegségek fölött, Albánia királyságában és Korfu szigetén, s csatlakozott Valois Károly kereszteshadjáratának tervéhez.45 Keleti politikájának súlypontja azonban a Balkán mellett egyre inkább Magyarország felé tolódott. Már I. Anjou Károly politikai terveihez szükségesnek tartott egy szoros politikai szövetséget a magyar királlyal V. Istvánnal, „a szent és nagy királyok ivadékával, a hatalmas és harcias és a keresztény hit és a római szentegyház ellenségeivel szemben kipróbált fejedelemmel."4 6 A kölcsönös segélynyújtási és kettős házassági szerződés értelmében a politikai szövetség családi összeköttetéssel párosult: Anjou Izabella és a magyar trónörökös László herceg, illetve Magyarországi Mária és Anjou
