Századok – 1992

Közlemények - Sz. Jónás Ilona: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája VJVI/634

szent honorátusz 13. századi verses legendája 637 Rin adták a sziget nevét. Honorátusz azonban a kereszt jelét tette a közelgő szörnyek felé, s azok rögtön elenyésztek, hullájukat pedig lemosta a tenger hulláma. A pogányok látva a csodát Honorátusz lábához borultak, aki megkeresztelte s megtanította őket Isten szolgálatára. Ók lettek szentünk első társai a szigeten. Magontz és Liontz felkeresték Honorátuszt, Nagy Károly köszönetével és levelével, melyben hálája jeléül nagy adományt tett Lérins számára. Annyi jószágot kaptak, hogy felépíthették a templomot és a kolostort. Rövidesen nagyszámú szentéletű emberrel népesedett be a sziget. Honorátusz szentségének és csodáinak híre mindenütt elteijedt. Jenő pápa személyesen is ellátogatott Lérinsbe, kanonizálta Caprasit és Venantz-t, megerősítette a szerzetesek szabályait, s a kolostort közvetlenül Róma pártfogása alá vette. A továbbiakban a verses életrajz részletesen elbeszéli Honorátusznak püspökké választását, Arles-ben végzett fópásztori tevékenységét, a szegények, a betegek gondozását, az eretnekekkel való konfliktusait, csodáit, s végül halálát. A „Vida de sant Honorât" bővelkedik a lovagi ideák, a szerelem, a hűség, a bátorság, a harci jelenetek, a vadászat témáinak leírásaival éppúgy, mint a kor spiritualitását tükröző eszmék, a lemondás, a szegénység, az alázat, a karitatív cselekedetek erényeinek dicsőítésével. Ennek megfelelően ötvöződnek a szövegben a lovagi irodalom toposzai és a hagiográfiai sémák. A világi líra hatása erőteljesen mutatkozik meg a női szépségideál ábrázolásában. Különösen Helenborc szépségének dicséreténél időzik hosszasan a költő, s ez a téma több ízben is visszatért. így amikor Andrioc király feleségét siratja, a királynőt Magyarország „virágának" nevezi, a legszebbnek mind között, akikről valaha is írtak.16

Mikor pedig megtudja „szeretett" fia eltűnését, Andrioc felrója a pogány isteneknek, felesége Helenborc elvesztését is, akinek szépsége meghaladta Eszterét, Thámárét, Izoldáét, a trójai Helénáét, Juditét, s a bölcs Sibilláét és mindazokét, akikről legendák szólnak és költők énekeltek.17

A későbbiekben mégegyszer visszatér a motívum: Aygolant szaracén fejedelem meglepődik a toledói udvarban megjelenő Honorátusz szépségén, aki nővérére Helenborcra emlékezteti. Ugyancsak „mot bella" Aygolant lánya Sebilia is, „kihez nincs hasonló Kasztilia királyságában," nem csoda hát, hogy a nemes és daliás Baudoyn lovag, Nagy Károly leghűbb társa szerelemre gyullad iránta és feleségül veszi.18 A származás, a „lignage" fontosságára több ízben is találunk utalást. A még félig gyermek Andrioctól egy koldus „Jézus, a Paradicsom királya" nevében kér alamizsnát. Hazatérve az ifjú anyját Jézus királysága, netán a vele való rokonságuk felől kérdezi.19

Honorátusz királyi származása is visszatérő motívum. Öccsével s a három remetével Itália felé hajózva a viharos tengeren kisértő álom gyötri: Magyarország földjét ellenség dúlja, családja veszélybe került, mert nincs aki megvédelmezze.20 Venantz és Caprasius halála után egyedül maradva keservesen siratja szeretteit és saját sorsát, visszagondol a szép évekre, melyeket Magyarországon s Bizáncban töltött, ahol most nagy és dicső uralkodó lehetne.21

S mikor a szaracén kalózok a kígyók szigetére viszik, s látva a feléje közeledő szörnyeket Honorátusz „kemény szavakkal" fordul Isten ellen, akitől küldetését kapta, s íme most elhagyja, hogy ő Magyarország hercege itt váljék a kígyók martalékává.22

Végül halálakor tanítványa, az utódjául kijelölt Hilarius, mint dicsőséges királyfit siratja mesterét.23