Századok – 1992

Közlemények - Sz. Jónás Ilona: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája VJVI/634

636 sz. jónás ilona látomásukat, mivel álomfejtőik szerint azt jelentette, hogy születendő gyermekük el fogja űzni a pogányságot. Mikor Andrioc király megtért a háborúból, felesége gyönyörű kisfiúnak adott életet, akit szintén Andriocnak neveztek, s hogy a jóslatnak elejét vegyék, Nikomédiában neveltették. Azonban minden elővigyázatosság ellenére sem sikerült távoltartani a gyermeket a kereszténység megismerésétől.15

/3 Egy vidám májusi napon, mikor madarak daloltak a fákon, a völgyekben virágok fehérlettek, s mindenütt pompázott a tavasz, az ifjú Andrioc társaival az erdőben vadászott. Hirtelen gyögyörü szarvas ugrott ki egy bozótból, a vadászok üldözőbe vették, de csakhamar lemaradtak. Egyedül Andrioc bírta követni gyors lovával. A szarvas végül egy völgybe vezette el, három remete: Caprasi, Magontz és Liontz várta, akiket Isten küldött ide az ifjú Andrioc megtérítésére. Szavaik olyan hatással voltak a királyfira, hogy sem anyja kétségbeesése, majd halála, sem apja minden igyekezete, s fényes jövőt, hatalmat, boldogságot ígérő beszéde sem tudta kiűzni szivéből a vágyat, hogy kereszténnyé legyen, sőt követte ebben öccse Girman is. Andrioc király tehát elhatározta, hogy Konstantinápolyba küldi fiait, hiszen „sehol sem lelhetnek több szórakozást és örömöket", mint ott, remélve, hogy így sikerül őket eltántorítani a kereszténységtől. Nagy kísérettel, „mint király fiaihoz illik" indultak útnak, de nem jutottak célhoz, mert a két fiú „elhagyva Krisztusért királyságot, császárságot, birodalmat" útközben a három remetéhez szökött, akik már vártak rájuk a tengerparton egy csónakkal, s Itáliába hajóztak. Viszontagságos utazás után érkeztek Ravennába, ahol Caprasi megkeresztelte őket: Andrioc a Honorátusz, Girman a Venantz nevet kapta. Lombardián átvonulva az Argentier erdős hegyén rendezkedtek be remeteségbe. Honorátusznak egy nap megjelent Szent Jakab, hogy Compostellába, majd innét Toledóba küldje, ahol Nagy Károly több frank lovaggal a pogány Aygolant fogságában szenvedett. Társával Magontz-cal Honorátusz elzarándokolt Compostellába, majd Toledóba, ahol miután meggyógyította Aygolant lányát Sebiliát, jutalmul elnyerte Károly és lovagjainak szabadságát. István pápa felhívásának, hogy védje meg a pogány szaracénok üldözésétől a keresztényeket, Leo görög császár nem engedelmeskedett, ezért a római nép, de főleg a pápa azt akarta, „hogy a császári méltóság a latinoké legyen", akik hűségesen védelmezték a kereszténységet. Nagy Károlyt választották tehát császárrá. Rómából visszatérve Károly seregével Arles, majd Narbonne ostromára vonult. A városokat hosszú és kemény küzdelem árán, csoda segítségével sikerült a szaracénoktól viszszavennie. Időközben Honorátusz és társai isteni felszólításra elhagyták korábbi remeteségüket, s a tengerparton egy barlangban rendezkedtek be, hogy itt legyenek a keresztény nép vigasztalására. Az új remeteség azonban nem sokáig maradt fenn. Először Liontz vált ki, akit Fréjus lakossága „akarata ellenére" püspökké választott, majd Magontz-ot kereste fel Vienne küldöttsége, hogy vele töltsék be elhalt érsekük székét. Nem sokkal később megbetegedett s meghalt Venantz, majd három nappal utána az öreg Caprasi is. Honorátusz egyedül maradva a tengerparton siratta kedves halottait, mikor két pogány kalóz felismerte benne a szentéletű remeték egyikét, s elhatározták, hogy a közeli szigetre viszik, hogy ott a kígyók falják fel. A sziget ugyanis tele volt óriás kígyókkal, s köztük a két legnagyobb és félelmetesebb Lcry és