Századok – 1992

Közlemények - Sz. Jónás Ilona: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája VJVI/634

KÖZLEMÉNYEK Sz. Jónás Ilona SZENT HONORÁTUSZ 13. SZÁZADI VERSES LEGENDÁJA A 13. századi francia irodalmi munkákban több példát találhatunk arra, hogy szerzőjük magyar királyi származást ad hősének, vagy valamelyik szereplőjének. Talán a két legismertebb közülük a Berta monda és Szent Márton legendája. A Berta monda egyik korai változatában Viterboi Gottfried a hősnőnek nemcsak magyar királyi eredetét említi, de utal anyja révén a bizánci császárral való rokonságára is.1 A későbbi 13. századi változatok meg is nevezik a „nagylábú Berta szüleit, Floire királyt és Blanchefleur királynét.2

Ugyancsak Floire magyar királyt teszi meg Pean Gatineau is legendájában Szent Márton apjának.3

Adenés le Roy ,ßerte aus grans pies" című chanson de geste-jében említi, hogy költeménye témáját a Saint Denis-i Krónikából merítette. A minden történeti alapot nélkülöző mondák 12. századi eredetét a kérdéssel foglalkozó szakirodalom Capet Margit és III. Béla magyar király házasságával hozza összefüggésbe.4 A magyar uralkodóház hírnevének népszerűsödése a 13. században kapcsolatban lehetett Arpádházi Szent Erzsébet kanonizálásával és kultuszának terjedésével. Szent Erzsébet valamennyi életrajza kiemeli magyar királyi származását, s egy 13. századi francia verses életrajz azt is megemlíti, hogy Erzsébet őse Szent István a magyarok első keresztény királya volt.5 A magyar királyi család szentjeinek hírneve rangot adott a dinasztiából való származásának, s egyfajta irodalmi toposzként jelent meg főleg az epikus és hagiografikus irodalomban. A délfranciaországi Saint Gilles kolostor magyar kapcsolatai is hozzájárulhattak az Árpád-ház szent királyainak ismeretéhez.6 Talán ez lehetett a forrása annak, hogy a magyar királyi származás motívuma fellelhető a provanszál irodalomban is. A Nagy Károly arabok ellen: háborúit megéneklő irodalmi ciklushoz tartozik a 13. században keletkezett Gesta Caroli Magni ad Carcassonam et Narbonam.1 Valószínűleg a grassei szerzetesek írták. Kolostoruk történetét mondják el benne, azt, hogyan lett a szüntelen szaracén támadásoknak kitett, kifosztott, elszegényített, csupán néhány remete által lakott völgy, a pogányok fölött győzelmet arató császár bőkezű adománya révén újból jelentős, gazdag monasztérium helye. A történet egyik