Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

a magyar nemesség a török hódoltságban 617 ciáriusa37

0

részesülhetett ez utóbbiak földesúri jövedelmeiből is. Ez az összefüggés még kézenfekvőbbnek tűnik Almásy András gyöngyösi plébános és egri püspöki vikárius esetében. Az érintett földesurak mérhetetlen felháborodására ugyanis Pálffy Ferdinánd egri püspök 1679-ben és 1680-ban nem helységként, hanem — néhány mezővárost és községet magának visszatartva — 2180 forintért egyben adta el a Heves megyei tizedszedési jogot Almásynak, aki viszont továbbadta azt fivérének, Almásy János gyöngyösi nemesnek. Az Almásyak arra spekuláltak, hogy amennyiben természetben beszedhetik a kiárendált tizedeket, mindazon haszon, amely addig rendszerint az illetékes földesurakhoz áramlott, vagy amelyet a helységek maguknak tartottak meg, hozzájuk vándorol, s így befektetésük busásan megtérül. Hogy milyen nagyságrendű „kamatról" volt szó, arról némi fogalmat alkothatunk János egyik, 1680. évi tiltakozásából. Az albérlő azt sérelmezte, hogy a gyöngyöspataiak az ő távollétében különítették ki a tizedbort, s a remélt 600 köböl helyett mindössze 140 köblöt szolgáltattak be neki. Pata tizede — beleértve a szántóföldi termények, a bárányszaporulat, a méhkasok tizedét, valamint az ún. sarló- és ostorpénzt is — a korábbiakban 218 forintért talált gazdára.371

Ha Almásynak sikerül hozzájutnia a falu tényleges tizedéhez s azt a Gyöngyösön szokásos köblönkénti egyforintos áron értékesíteni tudja, úgy csupán a borból 200%-os nyereségre tesz szert. Vagyis: a bérlő szerencsés esetben négyszeres-ötszörös hasznot remélhetett egyetlen esztendő alatt.372

Az Almásy-fivérek — ha nem is feltétlenül ily mértékben — nyilván megtalálták számításukat. Aligha lehet ugyanis véletlen, hogy a család éppen az ezt követő években indul meg a felemelkedés útján, s szerez sorban környékbeli birokokat. Noha maga a haszonvételi forrás nem volt sem tulajdonukban, sem birtokukban, formája szerint feudális járadéknak — vagyis: saját munka nélkül szerzett jövedelemnek — minősíthető a hódoltsági egyháziakhoz befolyt tized vagy tizedváltság is. A tizedszedésra jogosult főpapok ugyanis egyes falvak tizedét kivonták a szabott összegért megvásárolhatók köréből, s azt „alamizsnaként" — ingyen vagy névleges összegért — átangedték valamely hódoltsági egyházi testületnek. A szegedi ferencesek 1617-ben visszavonásig kapták meg Almásy Pál váci püspöktől Anyás (Csongrád m.) falu tizedeinek beszedési jogát.373

„Szegedy Ferenc püspök — írja a váci egyházmegye hódoltságkori történetének monográfusa — tizedjövedelmének bizonyos kis hányadát a hitélet erősítésére fordítja, vele a diocesis területén pásztoráló ferences és jezsuita missziós atyákat támogatja. 1666-ban Erdőtarcsa (Nógrád vm.) és Becske (Pest vm.) tizedét a gyöngyösi ferences rendháznak, Galgahévizen (Pest vm.) és Bagón (Pest vm.) működő ferences missziónak Inoka (Szolnok vm.) és Szelevény (Szolnok vm.) tizedét, a kecskeméti ferenceseknek pedig Tápé (Csongrád vm.) tizedét adja. Ugyancsak ez évben a ferences és jezsuita missziós atyákat 40 forint értékben támogatja. Tóalmás (Pest vm.) tizedét pedig 1666. és 1667. években a gyöngyösi jezsuita rendház missziós atyáinak adatja. Már előbb Tamóczi Mátyás (1654), Zongor Zsigmond (1656) és Pálffy Tamás (1660) püspökök szintén a gyöngyösi jezsuita atyáknak adják egy-egy évben Tóalmás decimáit. Zongor 1656-ban még Dány (Pest vm.) és részben Szenttamáskáta (Pest vm.), Pálffy püspök pedig 1660-ban Szurdokpüspöki (Heves vm.) tizedét bocsájtja a gyöngyösi jezsuita rendház rendelkezésése."37

4 Az itteni egyházi testületeknek egyébként lehetettek saját birtokai is; a ferenceseknek és a jezsuitáknak — mivel regulájuk tiltotta, hogy állandó jövede-