Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 613 tűnik, időközben neki is támadtak vetélytársai, hiszen 1673-ban — amikor miként 1680-ban is, Jászberényben szolgált — magától I. Lipót királytól szerzett védlevelet említett birtokaira.34 5 Szenttamáskáta (Pest m.) negyede és egy lakott kókai telek másodkézből került Horváthihoz: Tassy Mihály ezeket 1666-ban Fekete Márton Jászárokszállási nemesnek zálogosította el 100 tallérért, aki azt ismeretlen időpontban ugyanazon összegért továbbadta a plébánosnak.34 6 Ismerősünk, Király Mihály gyöngyöspatai plébános 1671-ben 2000 forintos kölcsöne fejében kapta meg Balassa Imre gróftól Hort községet;347 1680-ban négy itteni jobbágyát vádolták hatalmaskodással, mivel minden ok nélkül megtámadták és megverték az ecsédi (mindkettő Heves m.) erdőőröket.34 8 Lehettek Királynak jobbágyai Szűcsön (Heves m.) is; 1673-ban Fancsal földesurai amiatt tiltakoztak Heves-Külső-Szolnok vármegyénél, mert a szomszédos Szűcs földesurai — Király és Kanyó György — a velük kötött 1670. évi megegyezést felrúgta önhatalmúlag jelöltették ki annak határait a vármegye egyik szolgabírájával.34 9 Egyelőre nem tudtuk megállapítani, hogy 1660-ban mely Pest megyei falu zálogbirtokosaként került a „possessionatusok" jegyzékébe, de e megyében — annak jeleként, hogy a birtokot időközben elvesztette — nyolc esztendő múlva már nem szerepel. Lakott helyeken, Apcon és Fancsalon volt részbirtokos Balogh Mihály páter ecsédi (Heves m.) plébános is — miután 1676-ban pert vesztett Dúl Mihály kinti birtokossal szemben, ez mindenkit eltiltott e részbirtokok megvásárlásától — s így neki is lehettek jobbágyai.350 A hódoltságban élő nemesek nemcsak lakott jobbágytelkek zálogbavétele útján léphettek elő igazi földesúrrá, hanem olyképpen is, hogy maguk szállítottak jobbágyokat valamelyik örökölt birtokukra. (A dolog természeténél fogva ez természetesen csak a régi nemesekre vonatkozik.) Az addig a Borsod megyei Tilajon élő Batla István és felesége, Újszászy Dorottya — aki a neve alapján az egyik ottani birtokos család leszármazottja lehetett — valamikor 1634 és 1639 között telepedett vissza Újszászra (Pest m.).35 1 Amikor a falu birtokosai — Battik János pest-pilissolti alispán, illetve az addigra megözvegyült Újszászy Dorkó, valamint Török János és Kovács Bálintné: Török Erzsébet az 1640-es évek elején megosztoztak Újszászon, Dorkó asszonynak „a magha curiája, a kin de facto most lakik", valamint két-két jobbágyos és puszta házhely jutott. A kötéslevél számolt azzal a lehetőséggel is, hogy utóbb jobbágyok telepszenek a puszta telkekre, s ezért kimondta, hogy — mivel a két fél közti választóvonalon fekvő ún. „hegi ucza" „alkalmas földet foglal be" — az újonnan jötteket is hasonlóképpen kell felosztani.352 Újszászy Dorkóhoz hasonlóan saját jobbágyaik körében éltek Tasson (Pest m.) az ott részbirtokos Végh család tagjai is. A nemességigazolásuk során meghallgatott környékbeli nemesek 1649-1650 fordulóján nemcsak azt tanúsították, hogy a Véghek igaz nemesek voltak, saját fundusukon laktak, s „senkinek magiar urnák adót nem attanak",353 hanem azt is, hogy három tassi jobbágyukat név szerint is ismerték. A megnevezett jobbágyok egyike, az ekkor már Tiszaföldváron lakó Böjtös Máté maga is megszólalt, s elmondotta, hogy amikor „Végh Seböstién Makádról ki iöt Tasra lakni, akkoris azt mondotta, hogi három ház heliem vagion Tason. Hogy magamnak valóvá [=önálló gazdává] lettem Tasson, Végh Seböstiénnek fizettem..."354 Pest-Pilis-Solt vármegye 1658. április 2-i törvényszékén Halmy Gábor kinti földesúr „solenniter protestál, prohibeálván minden rendbelj embereket, nevezet szerint penigh ne-
