Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
612 szakály ferenc földesurak éppúgy éltek a repetálás eszközével, mint a kintiek.) Pethes az 1660-as évek végén 8 ottani jobbágytelket és egy Kolonysó nevű malmot adott el a gyöngyöshalászi Molnár-fivéreknek: Jakabnak és Gergelynek, akiket 1665-ben szabadított fel földesuruk, Dósa Ádám, s 700 forintért egyszersmind átengedte nekik ottani kúriáját és 3 jobbágytelkét is. (A Molnár-testvérek — akik így maguk is saját falujuk „igazi" földesurává váltak — 1669-ben, a felsoroltak mellett, szántóföldekről, elvermelt gabonáról, marháról, méhköpükről, szőlőkről és egy halastóról végrendelkeztek.)336 Pethes valamikor 1670 körül — állítólag a falu Hatvanban élő török földesurától kölcsön vett pénzen — részbirtokokat és azokkal együtt jobbágyokat vásárolt Atkáron (Heves m.) Wesselényi Páltól. Egy tanúvallatás szerint „Atkáron háza, a Sárhegy alatt szőleje, marhái voltak. Fia, Pethes András atyjátul elválván, az atyjárul maradt marháit és egyéb javait kezéhez vette, az marhákat árulta és áruitatta, a töröknek is adott bennek az töröknek tartozandó adósságának lefizetése" gyanánt.33 7 Sőtérhez hasonlóan Pethes András is eljárt a vármegyénél jobbágyai érdekében: 1671-ben 200 forintig kezeskedett a paráznasággal vádolt „Atkáron lakozó fogolly jobbágyáért", Dósay Mártonért, vállalván, hogy szükség esetén törvény elé állítja azt.33 8 1673-ban viszont Melczer András heves-külső-szolnoki alispán intette meg őt, hogy ítélkezzék — vagyis: tartson földesúri széket — ismeretlen vétekben találtatott alattvalói felett, mivel azonban ezt elmulasztotta megtenni,az alispán bejelentette: maga fog eljárni az ügyben.33 9 Szarka Zsuzsánna nagykőrösi nemesasszony — a fentiekben sokszor emlegetett Szarka János leánya, az úgyszintén nemes Buda Péter felesége — az 1660-as évek második felében ónodi Németh Márton tíz tiszajenői (Külső-Szolnok m.) házhelyét bírta zálogba. Amikor ottani jobbágyai kárára bizonyos katonák hatalmaskodást követtek el, az asszony Pest-Püis-Solt vármegyével tanúvallomásokat szedett ellenük, készen arra, hogy amennyiben nem szolgáltatnának elégtételt neki, pert indítson ellenük.34 0 Érdekes módon van példa ellenkező irányú adásvételre is: amikor hódoltsági birtokos zálogosítja el jobbágyait hódoltságon kívülinek. 1667-ben a dévaványai (Külső-Szolnok m.) engedte át 123 tallérért visszaváltásig zálogba három jobbágyát: karácsondi (Heves m.) Örse Pétert — 3 fiával és házhelyével —, Örse Bertalan özvegyét — gyermekével, de házhely nélkül (mivel az előbbi házhelyhez „valók") — és örsi (Heves m.) Radies Gergelyt — fiaival és 2 házhelyével — a véletlen játéka folytán úgyszintén ónodi Mózik Jánosnak.341 (Örse Péternek nemigen lehetett ínyére a gazdacsere, mert 1669-ben 6 karácsondinak kellett kezességet vállalnia, hogy sem ő, sem öccse: Máté, sem fia: Péter nem állnak odébb.34 2 Mivel a kezesek „kényszerítés nélkül" álltak rá a dologra, alkalmasint maguk is Mózik jobbágyai lehettek, ami megmagyarázza, hogy az ónodi földesúrnak miért kellettek Örséék.) Az egyébként nemes családból való Horváthi János lőrinci plébános 1671-ben nyilván azért igyekezett kiszorítani Sőtér Ferenc és Szeredi Ferenc özvegyét Szentmártonkáta birtokából, mert az övéi voltak Tassy Mihály többi, annak környékén — Alsósáp, Felsősáp és Kartal pusztákban, valamint Kóka és Tápiósüly lakott falvakban (mind Pest m.) — fekvő jószágai is. Ezeket 1667-ben — még kallói plébánosként és váci püspöki vikáriusként — vette zálogba 10 esztendőre 1000 magyar forintért.343 1668-ban 1 kókai és 4 tápiósülyi jobbágya tett vallomást a szomszédos Szenttamáskáta és Tóalmás határperében, 1680-ban pedig 2 kókai jobbágyát írták össze.34 4 Úgy
