Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 611 apósa, Répás János gyöngyösi nemes is belefolyt, hiszen néhány hét múlva Vámossy István Heves-Külső-Szolnoki alispán Sőtérrel együtt őt is tiltotta attól, hogy az Abasáron, Domoszlón, Gyöngyösön, Karácsondon, Őrsön, Szajlán, Verpeléten és Visontán, valamint bizonyos pusztákon zálogba vett részeket, amelyekre neki a szomszédság okán elővételi joga lett volna, használatba vegyék.32 6 A nagy tekintélyű alispán fellépése nem maradt hatástalan, hiszen a következő években nem egy, az idézett kötéslevélben még felsorolt Nyáry-birtokot az ő kezén találunk zálogként.32 7 Valami megegyezés születhetett, mert ugyanakkor Sőtéréknek sem kellett lemondaniuk a szóban forgó zálogról. 1659-ben Sőtér és Szeredi — miután az utóbbi befizette a zálogösszegbe apjáról rá maradt 260 forintját — megfelezte egymást közt a Nyáry Zsigmondtól zálogolt birtokokat, s megállapodtak, hogy ha a pénzt visszakapják, azt is két egyenlő részre osztják majd.328 A következő esztendőkben azonban mégis közösen folytatták az 1658-ban megszerzett birtokok kikerekítését: 1661-ben 66 tallért kölcsönöztek bedegi Nyáry Miklós özvegyének, Bánfly Juditnak, aki azért zálogba vetette nekik két vámosgyörki jobbágyát, minden leszármazottjaikkal együtt.32 9 A családnak ezek után is bőven maradhatott befektethető pénze, hihetőleg nem utolsó sorban éppen a Nyáry-birtokok hozamából, (a hasznosítás módjáról, sajnos, vajmi keveset tudunk). 1663-ban nem kevesebb, mint 500 forintért vették zálogba Tassy Mihálytól Szentmártonkáta lakott falu (Pest m.) fele részét, a rajta levő nemesi udvarházzal és malomhellyel együtt. 1671-ben Sőtér özvegye, Bakos Erzsébet és Szeredi özvegye, Répás Kata újabb 150 forinttal toldotta meg ez utóbbi összeget.33 0 Ez sem volt azonban elegendő, mert Horváthi János páter lőrinci plébános — aki, mint látni fogjuk, úgyszintén a nagyobb birtokszerzők közé tartozott — ráígért és le is fizette Tassynak további 100 forintot. Az özvegyek azonban nem hagyták kitúrni magukat, s vállalták, hogy karácsonyig megadják Horváthinak a megemelt összeget.331 Noha a hódoltságban éltek, Sőtérék éppúgy felléptek a jobbágyaikon hatalmaskodók ellen, mint bármelyik kinti földesúr. Pest-Pilis-Solt vármegye 1666. szeptember 16-i közgyűlésén Sőtér Ferenc figyelmeztette Pajtás András paraszthadnagyot — aki előadása szerint egyik szentlőrinckátai jobbágyának lovát erőszakkal elvitte és másként is erőszakoskodott vele —, hogy amennyiben nem szolgáltat elégtételt, az ügyet törvény útjára tereli.33 2 Özvegyének 1672-ben a szajlai jobbágyok miatt gyűlt meg a baja a szomszédos Terpes puszta urával, Gutay István kinti birtokossal, aki Homokföld árenda nélküli használatát nehezményezte.33 3 Ugyanő 1673-ban amiatt tiltakozott, hogy Kolosváry István sári apát jogtalanul használja az ő visontai zálogos birtokát.33 4 Mivel az 1657. évi heves-külső-szolnoki összeírás „possessionati"-csoportjában sem Sőtér, sem Szeredi özvegyének nevét nem találjuk, úgy tűnik, időközben elvesztették terjedelmes birtokaikat. Egy másik gyöngyösi nemes — az 1675. évi „possessionati"-jegyzékben szereplő Pethes János — már jó hosszú esztendeje jobbágyos úr volt Gyöngyöshalászon. Heves-Külső-Szolnok 1657. november 14-ei közgyűlésén jogfenntartó tiltakozás formájában közölte, hogy a most Bosnyák Judit Adács falujában élő gyöngyöshalászi jobbágyát, Kovács Istvánt csupán a hatvani olajbégtől tartva („propter minas Turcae Hatvaniensis Olay Bék dicti") nem kényszeríti hazatérésre.335 (A tiltakozó a szabályos „repetere nequiret" kifejezést használja; ebből is kitűnik, hogy a hódoltsági
