Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
610 szakály ferenc Pesti járás (1660) Mátrai járás (1675) gróf Rákóczi Ferenc gróf Rákóczi Ferenc gróf Barkóczy István gróf Koháry István A pozsonyi apácák gróf Esterházy Miklós és Sándor I gróf Rákóczi László gróf Erdódy György óket jobbára a vármegyei iratokból jól ismert, hódoltságon kívül élő köznemesi családok tagjai követik. Mivel ugyanezen adóösszeírások a hódoltságban élő nemeseket lakóhelyenként csoportosítva „armalistae" gyűjtőnévvel sorolják fel, nem sok okunk van rá, hogy a „possessionati" — csoportban hódoltsági birtokosok után kutassunk. A jegyzék az „igazi" földesurak személyét és lakóhelyét ismertnek véve közelebbről nem minősíti őket. Két, számunkra nagyon fontos esetben azonban kivételt tesz: a Pest-Pilis-Solt vármegye váci járásában 1660-ban 50 dénárral, illetve Heves-Külső-Szolnok vármegye mátrai járásában 1675-ben 1 forint 50 dénárral megrótt Király Mihályról van szó, aki előbb gyöngyöspatai, utóbb tari (mindkettő Heves m.) plébános volt, vagyis mindkét esetben hódoltsági településen szolgált. Ez felbátorított bennünket arra, hogy a „possessionati"-csoport névjegyzékében minősítés nélkül szereplő Sótér Ferencet (Pest-Pilis-Solt, pesti járás, 1668),323 Csöke Lukácsot, Pethes Andrást és Jánost, Szalai Mátyást (Heves-Külső-Szolnok mátrai járás, 1675) a más forrásokból jól ismert Sőtér Ferenc gyöngyösi, Csöke Lukács gyöngyösi, Pethes András és János gyöngyösi és Szalai Mátyás fancsali nemessel azonosítsuk. (Lakóhelyük ármálistáinak névsorából ezúttal mindannyian hiányoznak.) így joggal feltehető az is, hogy Terenyei Istvánné (Pest-Pilis-Solt pesti járás, 1660) és a Szabó Tamás (Heves-Külső-Szolnok, tarnai járás, 1675) neve mellett olvasható „jászberényi" , illetve „szíhalmi" jelző nem nemesi előnév, hanem lakóhely-megjelölés. Vagyis: három, 1660 és 1675 közti összeírás tanúsága szerint Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső-Szolnok vármegyék Füleken működő magisztrátusa legalább nyolc hódoltságban élő birtokost ítélt méltónak arra, hogy kiemelje a némileg korlátozott jogúnak tekintett ármálisták közül és átsorolja az „igazi" földbirtokosok kategóriájába. Olyan „nagyok" közé, mint a nádor, az egri püspök, grófok és vármegyei urak. (A névsorban nyilván megbújhat még több hódoltsági birtokos is, hiszen az azonosítást csak a legszembetűnőbb esetekben végeztük el.) Az egész hódoltsági terület legnagyobb birtokszerzője alighanem a gyöngyösi Sőtér Ferenc volt. Sőtér még nem volt nemes,32 4 amikor 1658 nyarán — felesége: Pap Orsolya és annak nemes Szeredi Mártontól született fia: Ferenc társaságában — valóságos uradalmat vett zálogba 12 esztendőre bedegi Nyáry Zsigmondtól 1200 magyar forintért. Diósgyőr és Sirok ura nemcsak az ekkor török kézen levő siroki váruralom hódoltsági pusztáit — Detket, Gyöngyöstarjánt, Kékkutat, Kishevest, Kompoltot, Körűt, Kőtelket, Markazt, Nagybereket, Nánát, Rácfalut, Rozsnakot, Sirokalját és Tarnócát (nyilván csak azok részeit) —, hanem abasári, gyöngyösi, gyöngyöspatai, hevesugrai, szajlai, vámosgyörki, verpeléti és visontai lakott és lakatlan jobbágytelkeit is átengedte nekik, mindennemű tartozékaikkal együtt. Sőt arra is feljogosította őket, hogy amennyiben a környéken még valaminő lappangó jószága lenne, azt is felkutathassa és pusztán e kötéslevél erejével magának foglalhassa, a zálogban levőket pedig kiválthassa.32 5 Az ügylet lebonyolításába, úgy tűnik, Szeredi
