Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 609 probavit"), sőt kimutatásaihoz mellékelte Nagy István kecskeméti főbíró tanúsítványát is, miszerint a Horváth Péter által áthajtott lovak valójában Kamarás Ambrus majorságából valók.319 (A nemesek által így elért megtakarítás mértékét sajnos nem tudtuk megállapítani, mert az 1669. június 18-a és július 11-e között Léván áthaladt kecskeméti és nagykőrösi állatok után a parasztrendű lakosok által fizetendő vám összegét forrásunk nem közli.)32 0 Eszerint tehát a fentebb idézett panaszok a korábban élvezett előjogok visszavonása nyomán keletkeztek, s egyben arról tanúskodnak, hogy az érdekeltek, valamint az őket buzgón támogató vármegyék és rendi méltóságviselők még ezekben a válságos esztendőkben sem érezték véglegesen elveszettnek a harmincadosokkal folytatott küzdelmet. Mivel a korábbiakban hasonló vitákról nincsen tudomásunk — márpedig ha lettek volna ilyenek, nyilván nyomukra bukkanunk a ránk maradt vármegyei jegyzőkönyvekben —, ebből aligha elsietett arra következtetni, hogy a harmincadosok nemcsak az 1660-as évek végén, hanem az előző évtizedekben is akceptálták az 1574. évi törvény mentesítő rendelkezéseit. (Meggyőződésünk, hogy némi utánjárással és szerencsével további, a lévaihoz hasonló jegyzékre akadhatunk.) Aligha lehet tehát véletlen, hogy a hódoltsági gazdaparasztok nemességszerzése éppen az 1650-es és 1660-as években volt a legtömegesebb. Láthattuk: a jobbágy nemességszerzése nem ott kamatozott, ahol azt az első pillantásra hasznosíthatónak vélni hajlamosak lennénk. Az ármális, úgy tűnik, inkább az általa már korábban is sikerrel folytatott termelő tevékenység — elsősorban a szarvasmarhatenyésztés — terén hozta kedvezőbb helyzetbe tulajdonosát. így az ármálisszerzés olyan — némi rizikóval járó — előleges tőkebefektetésnek tűnt, amely gazdasági és a termelő tevékenység fokozottabb védelmét és kibővítési lehetőségeinek javítását célozta. Ha a nemessé vált hódoltsági tenyésztők csak néhány esztendeig harmincadmentesen dobhatták piacra áruikat, ha a pusztabérléseknél előnyösebb helyzetbe kerültek, ha csupán néhányszor megtakaríthatták a földesúrnak fizetendő jogképviseleti „illetéket" — a nemességszerzésre fordított összeg máris kamatostul megtérült. Véleményünk szerint ezek a megfontolások, nem pedig az ármálisszerzéssel elérhető presztízsnövekedés ösztökélte a hódoltság módos parasztgazdáit arra, hogy a 17. század közepét követő években tömegesen a pénzen megvásárolható státusz-váltás mellett döntsenek. 8. „Igazi" hódoltsági földesurak Mivel az általuk birtokolt lakott porták arányában egyszer-egszer nekik is hozzá kellett járulniuk a közterhekhez, a hódoltságban illetékes vármegyék portális adóösszeírásaiban némelykor megtaláljuk azoknak a névsorát is, akiket a vármegyei hatóság az adott terület „igazi" földesurainak tekintett. A „possessionati hujus...processus" cím alatt regisztrált birtokosok jegyzékét 1660-ban Pest-Pilis-Solt megye pesti járásban,321 , illetve 1675-ben Heves-Külső-Szolnok megye mátrai járásában322 az alábbi urak vezetik: Pesti járás (1660) Mátrai járás (1675) gróf Wesselényi Ferenc nádor, főispán Bársony György egri püspök, főispán
