Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

a magyar nemesség a török hódoltságban 605 dött."29 4 „A török kiűzése idején a körösi nemes nem egyéb, mint olyan cívis, akinek nemeslevele van."29 5 Ha vizsgálatunkat csupán a nemeseknek a település közéletében és termelési szervezetében betöltött szerepére korlátozzuk, a sarkított megfogalmazás és az eltúl­zott következtetések ellenére is nagyjában-egészében igazat adhatnánk a szerzőpá­rosnak. Dacára annak, hogy éppen Nagykőrösről is beszédes példákat idézhetünk a hódoltsági nemesek félreérthetetlenül kifejezésre juttatott különállás-, sőt szemben­állástudatát illetően. Hamvay Ferenc körösi részbirtokos földesúr 1665-ben azért indított becsületsértési pert Farkas Mihály körösi nemes ellen, mert az Cegléden összetalálkozván az ő jobbágyával, Szívós János deák körösi polgárral, azt megverte és közben e szavakkal illette: „Ti lélek beste lélek kurva fiai, mind egymás segit baszátok, azért szóltok így egymás mellett!"29 6 Farkas durva kirohanását akár sza­bályerősító egyedi kivételnek is tekinthetnők, hiszen láthattuk, olyan családból szár­mazott, amely az előző században is adott nemesi származására, s amely korábban is több ízben bosszúságot szerzett a magisztrátusnak „különcködéseivel".297 Az 1663-ban nemességet szerzett gyöngyösi Dévay János29 8 — ez idő szerint hódolt szolgabíró — esete azonban azt mutatja, hogy ez a mentalitás az új nemesektől sem volt idegen. Az 1671-72-ben gyöngyösi föbíróságot viselt Sütő György 1674-75 fordulóján véde­lemért fordult földesurához, I. Rákóczi Ferenchez, mert Dévay őt a város tolvajának és lopójának mondotta, s azzal vádolta, hogy a város borát a maga hasznára mérette ki. Heves-Külső-Szolnok vármegye egyik kongregációján pedig teli torokkal ordítoz­ta, hogy Sütő a városra uszította a törököket. Sütő előadása szerint „ezeket nemes­ségében bízván cselekette", s „mind eddighis avval biztatja magát, hogy én, úgy mond, paraszt ember lévén, eő véle nem perelhetnék". Bár a vármegyei törvényszék nem találta igazoltnak Sütő vádjait és rágalmazásért 20 forintra ítélte, az elmarasztalt panasza — legalábbis Dévay dölyfös kijelentéseit illetően — aligha lehetett egészen alaptalan.299 A nemesi jogállás haszna a hódoltságban A nemesi jogállásnak azonban mindennek ellenére a hódoltságban is megvol­tak a maga kétségbevonhatatlan előnyei. Például megtámadtatás esetén a bérlő vagy zálogoló nemesek összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben voltak, mint — akár ugyanazon helységben lakó — nem-nemes társaik. Az a közrendű bérlő, akinek a bérbeadóval, bérlőtársaival, az általa bérelt pusztára jogot formáló másik kinti föl­desúrral, az utóbbi által ijesztésül vagy megtorlásul a hódoltságba küldött katonákkal gyűlt meg a baja, kizárólag a bérbeadó vagy saját földesura közbeiktatásával keres­hette igazát a nemesi vármegyén vagy más, a lakóhelye tanácsánál magasabb fórum­nál. Mindez persze pénzbe került, hiszen a földesurat nem illett méltó ajándék nélkül megkeresni, s ki kérhette rajta vagy megbízott ügyvédjén számon, hogy kellő elszánt­sággal és lelkiismeretességgel képviselte-e jobbágya ügyét. A nemes viszont az elis­mertetéssel, illetve az ármálissal egyben perindítási jogot is nyert: persze általában ügyvéd útján, de a maga nevében, közvetlenül tiltakozhatott az őt ért sérelem ellen, s ha nem kapott elégtételt, úgy pert indíthatott a jogait megsértő ellen, legyen az

Next

/
Thumbnails
Contents