Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

604 szakály ferenc ségük legvagyonosabb és legtekintélyesebb tagjai közé tartoztak, s így nemességszerzés társadalmi presztízsükön már vajmi keveset emelhetett. Ennek bizonyítékául álljon itt Kecskemét és Nagykőrös húsz legnagyobb vadszám után adózó gazdájának névsora 1682-ből (a kurzívval szedettek nemesek):291 Kecskemét: Vadszám Nagykőrös: Vadszám Deák Pál 800 Jó Máté Gergely 330 Kalocsa István 800 Beretvás István 300 Kamarás Ambrus 800 Szívós János 290 Pathai András 800 Úrházi Péter 280 Varga István 510 Erdős Mihály árvái 266 Hegedűs István 400 Oláh János 230 Oláh István 386 Somogyi János 186 Dékány György 350 Szemere Pál 163 Szívós János 328 Bokoriné 142 Csuka Miklósné 317 Bubori Balázsné 140 Kis Mihály 314 Karai János 140 Bíró György 304 Szabó Ferenc 134 Nagy István 284 Czirják Pál 105 Tóth György 283 Csatán Nagy János 100 Bíró János 252 Szepsei István 100 Illyés István 250 Fruttus Gáspár 85 Sárközi István 250 Csete Gergely 80 Szabó István 244 Fruttus Márton 80 Sárközi Pál 243 Somogyi István 72 Körös János 230 Tóth István 63 Összesen 5596 Összesen 3386 Helység neve A húsz legnagyobb gazda vadszáma összesen A nemesek vadszáma összesen % Kecskemét 5596 3200 57,2 Nagykőrös 3386 2330 68,829

2 (Nagykőrösön ez évben összesen 622 adózót és 6163 vadszámot29

3

regisztráltak; vagyis a húsz legvagyonosabb gazda közt szereplő tizenkét nemes — az összes adózó 1,9%-a — kezén volt az összes vadszám 37,8%-a.) Az elmondottak látszatra messzemenően alátámasztják Majlát Jolán és Márkus István — Nagykőrösi társadalmának vizsgálatából leszűrt, de a fentiek alapján immár általános érvényűnek tetsző — megállapítását: „A körösi nemesek..., akár beköltözött régi nemesek, akár megnemesített cívisek voltak, ez időben semmiben sem különböztek közrendű polgártársaiktól. A török alatt semmiféle privilégiumuk nem érvényesült, s társadalmilag sem alkottak külön réteget. A városban elfoglalt helyzetüket és betöltött szerepüket egyedül vagyonuk és tevékenységük határozta meg. A nemesek tehát nem nemesként, hanem cívisként éltek ebben a városban, amelynek társadalma — tudjuk — a török idők alatt a magyar rendiség szervezete alól kivonódva, sajátos, önálló, állattenyésztő parasztpolgári osztálytársadalomként fejlő-