Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 603 bíró mezővárosokban is meghiúsultak a közösség — vármegyék által is támogatott — ellenállásán, mint amilyen Gyöngyös vagy Dunapataj volt. Ott, ahol ismerjük a bírók névsorát, könnyűszerrel megállapítható, hogy a nemesség messze az arányszámát meghaladó mértékben kivette részét a helyi igazgatási feladatokból. Gyöngyösön 1650 és 1686 között 71-ből 30 — vagyis 42%27 8 —, Nagykőrösön ugyanakkor 64-ből legalább 18-19 — vagyis 28-29%27 9 —, Ráckeviben 1605 és 1686 között 68-ból 23 — vagyis: 34%28 0 volt nemes.28 1 Amiből egyszersmind arra is következtetni lehet, hogy a régi és az új hódoltsági nemesek túlnyomó többsége szolidaritást vállalt azzal a parasztközösséggel, amely befogadta őket, vagy amely felemelkedésük keretéül szolgált, s belátta, hogy — Forgách Ádámnak a gyöngyösi nemességhez intézett intő szavaival élve — megmaradásuk csakis a város rendtartásával összhangban lehetséges.282 Ennek bizonyságát véljük felfedezni abban is, hogy — az 1663/64. évi számadás körül támadt nézeteltérések bosszúságait feledve — utóbb Csöke Lukács is tevékenyen részt vett a gyöngyösi tanács munkájában, s 1679/80-ban ismét felvette a főbírói tisztet is.283 Ugyanezen összefüggések figyelembe vételével értelmezhetők a hódoltsági nemesek azon — úgyszintén eredménytelen — próbálkozásai is, amelyekkel a parasztvármegyei szolgálat alól akarták kivonni magukat. Egy ilyen akcióra lehetett válasz Heves-Külső-Szolnok vármegye 1671. évi statútuma, amely úgy rendelkezett, hogy a gyöngyösi nemesek — jóllehet a paraszthadnagyok jurisdictiója nem terjed ki rájuk — a parasztokkal együtt kötelesek a gonosztevők üldözésére.28 4 („Török világ lévén, mind a török és magyar földesúr és vármegye szolgálatját, mind a török igáját egyformán köllött — mesélték 1732-ben a makiári [Heves m.] Apostol nemes családról — szenvedni. Egykor a nemes vármegyétől tolvajok megfogására az makiári lakosok kiküldettek. Apostol Jakab is mint eleje a falunak, utánna eredett. Rájok akadván a tolvajokra, sok ellenkezések után a tolvajoktól agyonlövetett a kaáli homokon."28 5 ) Heves-Külső-Szolnok vármegye, úgy tűnik, általában is nemeseket igyekezett állítani a magasabb parasztvármegyei tisztségekbe.28 6 Megesett ez a szomszédos Pest-Pilis-Solt vármegyében is, ahol egyébként a parasztkapitány és -hadnagyok is inkább a parasztrendűek közül kerültek ki.28 7 Amikor 1679-ben Szőrös András nagykőrösi nemesre esett a választás, s az — a többi megválasztotthoz, köztük Darin Gergely abonyi jobbágyhoz hasonlóan -»- nem akarta felvenni a tisztet, a vármegye utasította az alispánt, hogy indítson pert ellene.288 Mivel a nagy mezővárosokban a parasztvármegye kettős — vármegyei és városi tanácsi — ellenőrzés alatt működött, a paraszthadnagyok ugyanabból a körből kerültek ki, amelyből az egyéb városi tisztségviselőket is választották: e tisztet Kecskeméten nem egyszer a már főbíróságot viselt vagy utóbb főbíróvá választott személyek töltötték be.28 9 Ilyenformán éppenséggel nem elképzelhetetlen, hogy e téren is jóval gyakrabban került sor nemesekre, mint azt a lakossághoz viszonyított százalékos arányuk indokolta volna. Ha mindehhez még hozzávesszük a fentieknél nem kevésbé terhes hódolt szolgabírói és esküdti megbízásokat — amit a dolog természeténél fogva csak nemesek tölthettek be — meg azt, hogy bizonyos mulasztások és kihágások esetén a nemest a parasz által fizetendő bírság kétszerese fenyegette, 29 0 még nehezebben találunk magyarázatot arra, hogy a hódoltsági gazdaparasztok miért törekedtek oly buzgón a nemesi cím megszerzésére. Kivált, ha tudjuk, hogy általában ármális nélkül is közös-
