Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

602 szakály ferenc . Jellemző, hogy a leköszönt gyöngyösi bírák és a tanács közt állandósult viszálykodás lecsillapítására Heves-Külső-Szolnok 1673-ban státútumban volt kénytelen kimondani: az 1663 óta itt szolgált bírák tizenöt napon belül üljenek össze, s adják be panaszaikat a város ellen, s hasonlóképp cselekedjék a városi tanács is.270

A beadványok sajnos nem kerültek elő, néhány ismert per anyagából azonban fogalmat alkothatunk e viszályok természetét illetően. Az 1663/64. évi bírák — nemes Csöke Lukács és az akkor még jobbágyrendű Rédey Gergely (azonos az előbb említett Nagyrédey alias Tóásó Gergellyel) — 1667-ben 600 forint megfizetéséért perelte a várost, amely annak idején megegyezett velük, „hogy az mj oltalommal, segítséggel lehetünk városunknak meg maradásában, kölczégünket ne szányuk, számot vetvén az várossal, valamit az idegen nemzetségre [a törökre] költünk, mindeneket készek lesznek refundálni", a baj elvonultával azonban nem akarnak emlékezni ígéretükre.27

1

(Rédeyt ráadásul 1675-ben 280 forint megfizetésére kötelezte a helyi bíróság annak a szekérnek és négy lónak a fejében, amelyet bírósága idején Baksy Máté nemestől a város szükségére lefoglalt.)27

2

Az 1665/66. évi bírák, Sütő György és Csala Bálint helyett földesuraik, Rákóczi Ferenc és Koháry István nyújtottak be keresetet Heves-Külső-Szolnok vármegyénél azon 385 forint megtérítése végett, amelyet a sajátjukból a város költségeire fordítottak, illetve amelyeket a város számára, de saját kezességük mellett másoktól kölcsönöztek.27

3

Az 1668/69. évi bíró, nemes Tassy György 1670-ben azért volt kénytelen a városra íratni saját szőlejét, mert a tanács, számadásai felülvizsgálatakor, nem ismerte el közkiadásnak azt a 125 arany szoliduszt, amelyet egy török agától felvett gyorskölcsön törlesztésére a városi kasszából folyósított.27

4

Hasonlóképp töröktől kölcsönözte Pethes András (az 1669-70. évi bíró) és Balogh Menyhért (az 1670-71. évi bíró) is azt a 800 tallért, illetve 1200 forintot, amelyért utóbb a várost perelte.27

5 Okulva a kedvezőtlen tapasztalatokból, az 1675-76-ra ismét főbíróvá választott Pethes András — akit a vármegyei jegyzőkönyv parasztrendűnek („circumspectus") minősít, de aki az 1675. évi hevesi dikajegyzékben a birtokosok közt szerepel — protestáció segítségével igyekezett kivédeni a hivatalviseléséből származó károkat. Mivel a török „néminemű, város ellen való praetensiója végett" behívatta, Füleken kijelentette, hogy mindazok a károk, amelyeket ott elszenvedhet, a városközösséget illetik.27

6 Végezetül egy másunnan való példa: Az 1659-es hadjárat idején Szejdi Ahmed szerdár pasa néhány száz tallért vetett ki az útjába került Dunapataj városára, amelyet a tanács a budai zsidóktól szerzett kölcsönből fedezett. Az összeg azonban végül is sohasem jutott el az időközben Erdélybe távozott Szejdihez, hanem elakadt Piri jankováci (Bodrog m.) agánál. A budai zsidók a következő évi pataji bírón, nemes Sulyok Gergelyen kezdték keresni a tartozást, aki — nem lévén más választása — a helyi özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzéből adott nekik 90 tallért. Mivel azonban a tolvajok összevagdalták, nem volt ideje arra, hogy ezt az összeget áthárítsa a lakosságra, s így 1661-ben a saját pénzéből kellett visszaadnia az árvapénztárnak az említett összeget. Noha bíró-utódja visszaszerezte Piri agától a fel nem használt sarcot, sem az özvegyeket és árvákat, sem őt nem elégítette ki belőle.277 A fenti példákat tudatosan válogattuk össze annak illusztrálására, hogy a nemesek tisztségelhárítási törekvései még az olyan, tekintélyes nemesi kisebbséggel