Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 601 közösség kénytelen volt a helyébe mást választani.26 3 Nagykőrösön 1674-ben jelentkeztek hasonló problémák. E mezővárosban a templomban és más „közönsíges helyen" szokták kihirdetni, hogy minden közrendbeli 24, s minden tanácstag 50 forint bírság alatt tartozik megjelenni a bíróválasztáson, s a közösség — saját előadása szerint — „ab antiquo usuálta Szent György nap előtt, mígh a bírói s több tisztek változnának helységünkben, egy holnappal tészünk tilalmat az köz rend s tanácz és nemes uraink előtt, hogy ki-ki személje szerént az bíró választásra akkorra jelen legjen. Azonban nem obtemperálván minden rendbéliek közül, de kiváltképp az úy nemes uraink némellyek, ighen refractáriusok lettenek". Mivel az elmaradt nemes az őt büntetni akaró bírót „mindgyárt az Kegyelmed [az alispán] hatalmával tiltya", a városi tanács nevében Erdős Mihály főbíró — maga is nemes — a következő kérdésekkel fordult Pest-Pilis-Solt vármegyéhez: „Primo: Az nemes ember el mehet-e s bujkálhat-e a közönséghes tiszt előtt úgy, hogy assumálja, ha akarja, és házában bé rekeszkedvén, senki onnan nem extrahálhatja? Secundo: Az város tilalmát efféle actusáért megh vehetni-e rajta és jószághához a bíró hozzája njulhasson-e érette? avagy az nemes vár megjére való appellátiójával s tilalmával az bíráink authoritását removeálhatja? az melljet excerceálván, már némelljek az bíró pálczájátul félre vondossák maghokat."264 A vármegye ugyan nem hatalmazta fel a tanácsot a nemesek elleni fellépésre, de megbízta az alispánt, hogy figyelmeztesse a körösi nemeseket: ha szembeszegülnek a köz érdekével, 12 forint büntetés vár rájuk.265 Heves-Külső-Szolnok vármegye 1680-ban úgy rendelkezett, hogy a falusi bíróság viselése alól — ami házról házra, szomszédról szomszédra száll — csak a szabad házzal (vagyis kúriával) rendelkező nemesek mentesülhetnek, a többiek viszont 12 forint büntetés alatt kötelesek azt felvenni.26 6 Ezen — meglehetősen ritka és esetleges — kibúvási kísérletek mögött hiba volna távlatosabb elkülönülési tendenciákat keresni. Jelen ismereteink szerint a hódoltsági nemesek nem törekedtek olyan, a „paraszttanácstól" független önigazgatási szervezet létrehozására, amilyenekbe utóbb, a 18-19. században — saját külön elöljáróik irányítása alatt — tömörültek.26 7 A nemesi praerogativára való alkalmi hivatkozások csupán jó ürügyül szolgáltak, amelynek segítségével talán sikerülhet elhárítani a könnyen előrelátható kellemetlenségekkel és veszélyekkel járó tisztségeket. A hódoltságban ugyanis nemesnek és nemtelennek egyáltalán jó oka volt rá, hogy a bíró tiszttől, sőt általában bárminő tisztségviseléstől mentesülni igyekezzék.268 A település rendjének felügyelete, az igazságtevés, a török és magyar földesurak és hatóságok által adott megbízások teljesítése, a velük folytatott levelezés, a fel- és alájáró katonák elszállásolása és ellátása önmagában is egész embert kívánt, s -a bíróság idejére szóló adómentesség közel sem kárpótolt a saját gazdaságban keletkezett károkért és hátramaradásokért. De fenyegették őket ebben a felfordult világban más, nagyobb veszedelmek is, hiszen török és magyar részről egyaránt mindennapos volt a mezővárosi és falusi tisztségviselők megalázása, megverése, megkínzása, megsebesítése, s viszonylag gyakran előfordult a csonkítás és a gyilkosság is. Ezekből a — nem egyszer drámaíró tollára kívánkozó — szomorú esetekből testes könyv kerekedhetnék.269 Itt érjük be annyival: boldognak mondhatta magát az a bíró, aki hivatali esztendejét viselhető kárral, de ép bőrrel abszolválta. Mert úgy tűnik, enélkül hódoltsági hivataloskodást megúszni nemigen lehetett.
