Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
598 szakály ferenc szajoli Kalmár Lukács 1669-ben Heves-Külső-Szolnok vármegyén kihirdettette ármálisát (kelt: Neustadt, 1668. szeptember 1.), előállott Török András szajoli lakos és a falu lakói nevében kijelentette, hogy Kalmár „annak színe alatt földes úij authoritást magának ne vindicállyon, hanem ha közöttök akar lakni, egyaránt visellye az terhet és az fizetésben segítse őket, mellyet Bory uramnak fizetnek, alioquin • köztök semmiképpen nem hadgyák lakni".246 A ránk maradt, tételes városi számadáskönyvek tanúsága szerint a kecskeméti és a nagykőrösi nemesek — hacsak felmentést nem kaptak alóla valamely, a közösségnek tett szolgálatuk miatt — évről évre fizették a haszonvételeikre kivetett (ún. marha- vagy vadszám) adót. Ez annyit jelent, hogy jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz az alaphoz, amelyből a tanács a török és magyar földesúri és állami adókat nagyobbrészt fedezte. Mivel más felosztási módszerre eddig még nem bukkantunk, nyilvánvalóan a többi summával adózó település is hasonlóképp teremtette elő török és magyar részre való kiadásait. Eszerint az ilyen mezővárosokban és falvakban élő hódoltsági nemesek kétszeresen fizettek — igaz, mindkétszer közvetve — a magyar kincstárnak, hiszen legott nemességük elismerésekor a vármegye is kivetette rájuk — teherbíróképességük arányában — a megyei kasszában fizetendő nemesi taxát, s azt évente legalább egyszer, általában azonban többször be is hajtotta tőlük.247 Fel is panaszolta Pest-Pilis-Solt vármegye 1671. május 26-i közgyűlésén a „kecskeméthy és kőrössy taxa fizető nemesség képében nemes Köves István, Kamarás Ambrus, Deák Pál, Buda Péter, Szívós János deák és Császár Gergely", hogy „noha sok taxát fizetnek mindenkor, a mikor nemes vármegye imponállya, mindazonáltal az portákra imponálandó contributio meg fizetésére is erőltették azon városok bírája és paraszt lakossi" őket. A vármegye ugyan úgy határozott, hogy mind a mezővárosok, mind a falvak (!) tanácsait ettől erős bírság alatt el kell tiltani, s a nemesek csak taxát fizessenek,248 a határozatot a fondok elkülönítetlensége miatt aligha lehetett végrehajtani. Bár Makkai László jól érzékelte, hogy a taxafizetés a nemességbe tartozás bizonyítékának számított s az érintettek márcsak emiatt sem vonakodtak tőle, megesett, hogy ez alól a kötelezettség alól is igyekeztek kibújni. Heves-Külső-Szolnok vármegye 1655-ben statútumban mondotta ki: azok a jász és kun ármálisták, akik ugyan incorporáltatták magukat a vármegye nemesei közé, de a terheket viselni nem akarják, kötelesek megjelenni a következő törvényszéken, s ott esküvel kötelezni magukat a teherviselésre, máskülönben törlik őket a megyei nemesség consortiumából.249 E privilegizált kferületek nemesei azonban — akik egyéb tekintetben is vonakodtak alávetni magukat a vármegyének25 0 — csak a sokadik felszólításra, 1657-ben tettek eleget az idézésnek s vállalták fel a rájuk kivetett 10 forint 89 dénáros taxát, mire a vármegye hármójukat esküdtjei sorába iktatta.251 1677-ben — amikor a megnövekedett állami kivetés és a gyakori katonai végrehajtás következtében megsokszorozódtak a hódoltsági települések terhei — a gyöngyösi nemesek kezdtek engedetlenkedni. A március 9-i közgyűlés felhatalmazta a gyöngyösi adószedőket („perceptoribus...oppidi Gyöngyös"), hogy a fizetni vonakodó ármálistákon foglalás útján kétszeres taxát vegyenek, s arra, hogy ha az érintettek a zálogot harminc nap alatt nem váltanák ki, a lefoglalt jószágot pénzzé tegyék.252 Közel ugyanekkor a vármegye Dévay János gyöngyösi hódolt szolgabíró útján a mezőtúri nemeseket is megintette,
