Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 593 leütéseivel. A magyar félnek a béketárgyalásokon szinte menetrendszerűen előterjesztett panaszai szerint a török hatóságok elnyomják a hódoltsági nemeseket, s azoktól nemcsak adót szednek, hanem házaikat, sőt személyi szabadságukat sem tartják tiszteletben.214 A panaszok aligha voltak alaptalanok, hiszen 1620-ban a törökkel szövetséges Bethlen Gábor is megróni kényszerült Miskolc mezőváros tanácsát, mivel az „az egri pasát kihíván személye szerint Egerből, minden nemes és hajdú rendek házát..." neki „abban az helyben és az egész hódoltságban efféle áliapotbeli rendeknek az hatalmas török császáriul adattatott engedelme ellen" megmutogatta.21 5 A török és a magyar álláspont márcsak azért is nehezen közeledhetett egymáshoz, mert az előbbiek továbbra is csak a jobbággyal bíró, jószágos nemeseket tekintették „igazi nemeseknek", míg a magyar fél — az „una eademque nobilitas" elvéből kiindulva — a nemesség valamennyi rétegét mentesíteni kívánta a török adó és szolgáltatások alól. Ahogy Esterházy Miklós nádor megfogalmazta: „a nemesség között pedig, akár jószágos legyen, akár czímeres, mi választást nem tehetünk, mert mi közöttünk minden nemes ember közönségesen egyaranus szabadsággal él", s ilyenformán — ezt az 1625. évi gyarmati traktán hangoztatták II. Ferdinánd biztosai — a török nem szabhat határt a királynak a szabadságok kimérésében.216 Az új nemesség számának növekedésével - amire a török apparátus éppoly élénk tiltakozással reagált, mint a régi nemesek öntudatra ébredésére — a vita egyre élesebbé vált, sőt azzal a kedvezőtlen következménnyel járt, hogy a törökök egyre nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a magyar nemességen belüli tényleges jogállásbeli különbségekre. „Bizony dolog —jelentette 1629-ben Esterházy Miklós nádornak megbízottja, Tassy Gáspár —, hogy egyházi nemes embert ők egyet sem agnoscálnának örömest, hanem csak, a kiknek falujok vagyon. De legnagyobb difficultás a nemes faluk miatt lenne, a kik épen mind nemesek."21 7 A magyar álláspont tarthatatlansága olyannyira szembetűnő volt, hogy Esterházy utasította az 1629. évi szécsényi alkudozásokra ismét delegált Tassyt, hogy óvatosan ugyan, de engedjen.21 8 így történhetett, hogy — noha a 17. századi béketárgyalások vitáiból általában a magyar fél került ki győztesen21 9 — a nemesség kérdésében a törökök elképzelései kerültek becikkelyezésre. A Tassy által készített szerződéstervezet négy kategóriát különböztet meg a hódoltsági nemességen belül. 1. Az igazi nemesek és a hódoltságban lakos magyar végvári katonák továbbra is mentesülnek mindennemű török adó és szolgálat alól, sőt azokat is mentesíteni kell, akiket a törökök eddig adóra kényszerítettek. 2. Azok, akik a zsitvatoroki béke után nyertek ármálist, de jobbágytelken gazdálkodnak, telkük után adózzanak a töröknek. (Ezek számbavételét azonban a magyar hatóságok — az alispánok és a végvári kapitányok — végzik el.) 3. Azok a nemes községek, amelyek 1606-ig megszakítás nélkül hódoltak a töröknek, képszpénzadót fizessenek, „de személyekben szabadságban tartassanak, úgyhogy a törököknek ne raboltáljanak sem gyalogszerrel, sem szekerezéssel, sem pedig a császár dolgára nem kénszerítessenek". 4. Az egyházi nemesek nemcsak adózni, hanem szolgálni is tartozzanak a töröknek.22 0
