Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
592 s7.akály ferenc Amikor Mokcsay András egri prépost 1659-ben azzal fenyegette Czirják Pál körösi nemest, hogy mint engedély nélkül ármálishoz jutott örökös jobbágyát megkötözve kiviteti a hódoltságból, Pest-Pilis-Solt vármegye — Cziiják azon állítása alapján, hogy Szinthay Márton engedélyével szerzett ármálisát ellentmondás nélkül kihirdettette a közgyűlésen és rendesen fizeti a nemesi taxát20 7 — felszólította a prépostot, hogy követelését törvény útján igyekezzék érvényesíteni.20 8 Hasonlóképp védelmébe vette körösi Vasnaki Szabó Mihályt is, amikor Józsa István páter azon a címen, hogy Szabó az ő tudomása nélkül ablicentiáltatta magát — 1676-ban kétségbe vonta annak nemességét.20 9 Valami ilyen probléma húzódhat meg a Vámossy István és Godán Demeter kecskeméti nemes közti 1658. évi megállapodás hátterében is: a hódoltsági nemes 100 tallért fizetett „nemes levelének felszabadításáért", a kinti földesúr pedig hozzájárult, hogy mindazon rétek, földek, szólók és kertek, melyeket Godán Nagykőrösön laktában szerzett, és nem ahhoz a házhoz valók, amelyből elköltözött, továbbra is az övé és utódaié maradhassanak.21 0 A hódoltsági nemesség sorsának alakulása persze nemcsak a magyar törvényhozás, végrehajtó hatalom és az érintett földesurak állásfoglalásától függött, beleszólása volt abba a törököknek is. Olyannyira, hogy ez a kérdés a 17. század első három évtizedének valamennyi török-magyar béketárgyalásán a legvitatottabb témák között szerepelt. A zsitvatoroki szerződést tető alá hozó Ali budai pasa kezdetben, úgy tűnik, hajlott arra, hogy a hódoltsági nemesek kiváltságait általában is elismerje. „Az mi az nemes rendet illeti — olvassuk egy 1607. november 19-i memóriáiéban —, ezt disputálta velünk, hogy azokat tartja ő nemességnek, az kiknek falujok, jobbágyok vagyon, hadaknak idein felülnek; erre azt feleltük, hogy vannak sok holdolt szegény egyházi nemes emberek, kiknek az atyjoknak az régi szent királyok vitézségekért adták az nemességet, és azoknak is ugyan fel kell ülniek, és felültek mindenkor, ha hódoltak volnának is. Ezt is helyén hatta, és meg is akarja oltalmazni mind adófizetéstől és szolgálattól; városokon, falukon az hódoltság között az minemű nemes emberek vannak, megszámláltatja azoknak [a faluknak] summájokat ugyan most, és annyival leszállítja."21 1 A gyakorlat azonban már a következő években egészen másként alakult. Illésházy István nádor 1609-ben panaszolta Alinál, hogy bár „az Zsitva-torokon való végezés szerént az nemes ember adóval, füzetéssel, munkával nem tartozik, sem pedig dézmával majorságábul, mindenből exemptus", a török hatóságok „mostan az nemes ember majorságát dézmálják, s dologra erőltetik, az mint mostis az egri pasa cselekedte s meg is kiáltatta Rimaszécsen [Gömör m.] sokadalomban, hogy minden nemes ember és paraszt ember, valaki az császár földén lakik, az mívre [erődítési munkára] bemenjen Egré, hogyha penig nem megyen, kiküldi az egri sereget reájok és rabbá téteti őket".212 Ez azonban csak afféle helyi akció lehetett, hiszen Ali utóda, Hasszán pasa is kijelentette 1612-ben, hogy „az ki bizonnyal igaz nömös, az féléktől mi semmiféle fizetést nem kívánunk, az kik eleitől fogva az fölséges királynak nömösei voltanak és őfelségének nem fizettenek". Egyúttal azonban tiltakozott amiatt, hogy „ha egy faluban egy nömös vagyon, az kinek ide nem kellene fizetni, az felől mind az egész falunak nevét nömössé költik és nem akarnak semmit fizetni, s az falubéli polgároknak egyikét is az fizetésre be nem akarják ereszteni".213 Maga a gyakorlat azonban csak nem akart összhangba kerülni a magyarországi tartomány vezetőinek elvi kije-
