Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 587 járult hozzá még ugyanazon esztendőben.15 0 Tassy Mihály még negyedszázad múltán sem tudott belenyugodni, hogy apja namcsak evivtiót vállalt, hanem „azon telekről való donátióját s igazságos levelét" is átadta a mezőtúriaknak — ami valóban csak eladásnál volt szokásos — s követelte, hogy vagy ezt, vagy azt adják vissza neki. Erre az 1662. évi megállapodás értelmében a város 80 forinttal megtoldotta a zálogöszszeget („auctio"), Tassy pedig megígérte, hogy újabb emelést nem kér, a visszaváltási jogot másra nem ruházza át, s felhatalmazta a lakosságot, hogy amennyiben menekülniük kellene, új helyükről is úgy élvezhessék Turtő haszonvételeit, mintha még mindig otthon lennének, s a tényleges birtoklás csakis az esetben száll vissza rá, ha a férfilakosság mind egy szálig elpusztul.151 Mezőtúr a következő évtizedekben is folytatta Turtő „bekebelezését": 1667-ben zálogba vette Bánrévy Jánosné és fia, 1676-ban pedig 500 forintért megvásárolta osgyáni Bakos Gábor — boldogházi Kis Péterre háramlott — itteni porcióját.152 Ugyancsak zálogként — Széky Péter fia: Györgytől, 130 magyar forintért — jutott a város 1676-ban a kis- és nagypói (Külső-Szolnok m.) puszták birtokába is;15 3 a megállapodás eredetileg húsz esztendőre szólt, de a közösség egészen 1813-ig használta ezeket.15 4 Az ismertetett nagykőrösi és mezőtúri esetek egy, általánosnak mondható hódoltsági tendenciát jeleznek: mivel a megvétel és a zálogba vétel messze nagyobb garanciát nyújtott, mint az évről évre megújítandó bérleti szerződés, a tehetősebb hódoltsági közösségek rendre-sorra ily módon igyekeztek biztosítani maguknak a szomszédos puszták használati jogát. íme néhány további példa: Ráckevi 1652-ben szerezte meg tíz esztendőre — 450 tallér = 810 forint zálogaként — Garai Ferenc tokaji, Kis Andrásné: Pálffy Klára ónodi és özvegy Pataki Andrásné: Érsek Kata erdőberényi (Zemplén m.) lakosok áporkai, mánteleki, peregi és sári (Pest m.) részbirtokait.155 Ráckevi — Kunszentmiklóssal közösen — már korábban lépéseket tett bizonyos bábonyi, hartyáni, kakucsi, nyáregyházi, pándi és vadasdi (Pest m.) részek megvételére, kísérletük azonban meghiúsult Horváth György és érdektársai ellenállásán.15 6 (Mindeközben Kunszentmiklós szorgosan gyűjtögette a bábonyi részbirtokokat: 1653-ban Hartyáni Mátyástól hat évre, 1639-ben Horváth Borbála unokájától: Horváth Andrástól négy esztendőre - majd 1641-ben, előző kölcsönét újabbal megtoldva, további évekre —, 1654-ben Csaba Zsuzsannától és Katalintól, 1656-ban Somogyi Zsuzsannától és Torkos Zsuzsannától vett zálogba egy-egy kisebb-nagyobb darabot.)15 7 Eredményesebbnek bizonyult Dunavecse és Solt összefogása: 1666-ban 300 tallérért együttesen kapták zálogba Koháry Istvántól Marjaháza pusztát.15 8 Doboz község (Békés m.) 1635-ben saját határának a gyulai vár felé eső részét vette zálogba 650 forintért földesurától, dobozi Veres Mihálytól.15 9 Érdekes módon hasonló befektetésre olyan mezővárosokból is akad példa — mint tucatnyi család által birtokolt Nagykőrösről, amely a Bay család ottani részét vette zálogba160 — ahol az egyes birtokrészek elhatárolása már régen elmosódott, s így a zálogbirtokos tényleges földterület helyett mindössze elvi jogokat tudott szerezni magának. Noha a ránk maradt adatok többsége a dolog természeténél fogva a nagyobb települések zálogolásaira vonatkozik, alkalomadtán a kisebb helységek is éltek az önbiztosítás ezen eszközével. Például Vezekény egy része 1636-ban 100 forintért került tizenhárom, név szerint felsorolt parasztsorú pétervásári (Heves m.) kezére,161 Nagytelek
