Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

a magyar nemesség a török hódoltságban 585 fekvóségek is pénzért cseréltek gazdát a kinti birtokosok közt, de a hódoltsági birtokokat inkább örökölni, adományba kapni és perrel megnyerni, nem pedig vásárolni vagy zálogba venni volt szokásos. Annál nagyobb kereslet mutatkozott viszont ilyenek iránt a hódoltsági közösségek és nemesek — egyaránt a régiek és az újak — részéről. A kinti birtokosokat elsősorban a saját köreikben tapasztalt érdektelenség szoríthatta rá arra, hogy török uralom alatti fekvőségeiket főként a hódoltságiaknak ajánlják fel és idegenítsék el. Először koloni Kis Tamás nyitrai lakos is saját környezetéből igyekezett előteremteni a hatvani törökök fogságába esett anyósa váltságdíját. 100 forintért el is zálogosította Verebély Mihálynak13

5

felesége: Szerémi Erzsébet bocsi részbirtokait, aki ezen felül azonban mindössze 60 forintot tudott összekaparni számára, ami nem volt elégséges. így aztán — mint mondja — „kényszerítettem alá menni Gyöngyössé Bálás deák uramhoz, mert asszony [értsd: anyósa] eő hozzá bízott". A „circumspectus" jelzővel emlegetett — vagyis: parasztnak számító — gyöngyösi Dorogi Balázs segített is rajtuk: 1625-ben 80 forintért kiváltotta az asszonyt, s letette a Verebélyitől kölcsönzött 100 forintot is, aminek fejében tizenhat esztendőre zálogként megkapta a szóban forgó birtoktestet. (Hálából maga az anyós, bocsi Lapos Anna is neki „vallotta" bocsi zselléreit, valamint egerszalóki, pusztaszalóki, pusztaszóláti és tiszaszalóki (mind Heves m.) birtokrészeit.136 Ugyancsak váltságdíj-ügy folyományaként kapta meg zálogba Gyárfásné komáromi lakostól 1656-ban Kunszentmiklós (Kiskunság) annak két Bábony (Pest m.) pusztabéli földrészét. Az asszony János nevű fia török fogságba eset, s hogy könynyebben előteremthesse váltságdíját, bozóki Fánchy Páltól — számos kezes, köztük nagyanyja, Kup Erzsébet jótállása mellett — átvett egy török rabot. Mivel sarcának gyűjtögetése közben Gyárfás János rablók áldozata lett, s több kezese is elhunyt, a károsultak Komárom vármegyéhez fordultak, amely az említett bábonyi birtokrészekkel kárpótolta őket. Végül Kunszentmiklós kölcsönözte Gyárfásnénak azt az összeget, amelyen azokat visszaválthatta.137

1 653-ban Jászberény jóval tekintélyesebb summáért, 600 tallérért jutott — tizenhét esztendőre — Bama (más néven: Horliczky) Ferenc kerekudvari birtokához, akinek felesége: Czeczei Dorottya török fogságból való kiszabadításához kellett a pénz.13

8 Amikor Rőtthy Orbán 1634-ben 125 tallérért elzálogosította a Dunapatajt képviselő Szentkirályi Mihály és Fiar Mihály ottani nemeseknek a szentkirályi (Solt m.) puszta felét, azzal indokolta döntését, hogy „a mint én akarnám, semmiképpen nem bírhatom", mivel a szomszédos falvak szünet nélkül „kapdosnak" rajta anélkül, hogy neki bért fizetnének.13

9

Esterházy Pál nógrádi főkapitány is azért engedte át 1630-ban zálogként Bory Mihály ráckevi nemesnek Urbő (Solt m.) pusztát, „mivel én hasznát nem vehettem".14

0

A nagy távolságból eredő haszonvételi nehézségekre hivatkozott Dobóczy Ferenc szendrői és Dobóczy Péter csetneki lakos is, amikor 1651-ben kerekegyházi és szentjánosi (mind Békés m.) pusztabéli részeit az ölyvedieknek (40 tallér),14

1

valamint Balajthy Ferenc, amikor 1655-ben Csabacsűd (Békés m.) puszta egy részét — amely a gyulai és a szolnoki szandzsákságok határszéleire esik és semmit sem jövedelmez — Törő András és Törő Pál mezőtúri nemeseknek átengedte (100 forint).14

2

Időhaladtával — közelebbről a kereslet megnövekedésével — aztán azok a kinti földesurak is, akiknek egyébként módjuk volt járandóságuk meg-