Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

584 s7.akály ferenc vissza fogja vitetni „előbbi fundusára".12

9

Ugyanő Heves-Külső-Szolnok 1660. január 7-i közgyűlésén azért protestált Nógrádba költözött zsadányi jobbágya, Simon János megnemesedése ellen, mert az — az ő kiskorúsága idején — gyámjától, Forgách Györgytől szerzett engedélyt, márpedig úgymond a tutornak nincsen joga örökös- vagy zálogbirtok elidegenítésére. Miután azonban Forgách 265 tallérral kárpótolta, sietve visszavonta kontradictióját.13

0

(Nyilván hasonlóképp végződött a Szabó Pál ellen indított per is.) Ugyanezen vármegye 1666. szeptember 15-i közgyűlésén a Szendrőn lakos Török Bálint is azért emelt szót tiszahalászi Tolizai Demeter és hat fia felszabadítása ellen, mert előadása szerint azzal a feltétellel engedte át bátyjának, Török Ferencnek az atyai javak tutorságát, „hogyha derekas szüksége nem kényszeríti, javait nekünk, vérszerinti atyjafiainak hagyja, vagy ha valamelyik emberét kénytelen volna felszabadítani az paraszti szolgálattól, mindenek előtt minket kínál meg vele."13

1

A következő esztendőben Bekény András protestált Kovács Péter mikófalvi és Meleg István bócsi telkes jobbágyok megnemesítése ellen. Bár a lefolytatott vizsgálat igazolta, hogy a nevezettek valóban hozzájárulás nélkül szereztek ármálist, Bekény — nyilván megfelelő fizetség ellenében — csakhamar visszavonta ellentmondását.13

2

(Ugyanő és testvére, János 1675-ben bizonyos kölcsön fejében, telkével együtt, felszabadította a Balogh család tagjait is, ezek azonban csak 1691-ben kértek és kaptak nemeslevelet I. Lipót királytól.13

3

) Sok bonyodalmat okozott, hogy nemcsak a földesúr, hanem officiálisa is adhatott engedélyt nemességszerzésre, ami például a gyöngyösi Joó Mihály esetében évtizedes viszálykodás kiváltó oka lett. Rákóczi László 1659-ben — engedély nélküli ármálisszerzés címén — elfogatta és börtönbe vetette Joót, miután azonban csakhamar kiderült, hogy a nemességszerzés a Rákócziak cserépi tiszttartójának beleegyezésével történt, a vármegye közbejárásra kénytelen volt őt elengedni. A gazdag és tekintélyes Joó — akit Heves-Külső-Szolnok vármegye hódolt szolgabírájának választott — azonban nem feledte a rajta esett sérelmeket. Amikor a gyöngyösi katolikusok 1668-ban I. Rákóczi Ferenc tudtával és emberének vezetésével lerombolták a református ispotályt, ő állott az élére annak a küldöttségnek, amely a török hatóságoknál bevádolta a hatalmaskodókat, közvetve magát Rákóczit is. Persze a nagyhatalmú főúr sem maradt adós a válasszal: Joó 1669 eleji panasza szerint „megfogatni és fogva vitetni" törekedett őt. Bár a vármegye ezúttal is közbelépett a viszály elsimítása érdekében, a következő tisztújításnál, 1671-ben — úgymond „bizonyos okok" miatt — nem erősítette meg tisztségében13

4

Ez az eset azonban inkább csak a szabályt erősítő kivétel. A földesurak, ha megkapták járandóságukat, utóbb akkor is könnyű szívvel belenyugodtak jobbágyaik elvesztésébe, ha a manumittálás és az ármálisszerzés eredetileg az б megkerülésükkel történt. ,^Al-földesurak" a hódoltságban A hódoltság magyarok lakta részein a 17. században rendkívül élénk birtokforgalomra figyelhetünk fel. Ebből itt csak azokat az adásvételi ügyleteket vizsgáljuk, amelyekben legalább az egyik fél hódoltsági — az esetek túlnyomó részében hódoltsági nemes — volt. Megesett persze méghozzá egyre gyakrabban, hogy hódoltsági