Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

552 székely györgy koronája egén jelennek meg. Ezek a mozzanatok a nemesi származást és lovagi tudatot képviselik. Később a San Martino egyházközségbe költöztek át, de ezzel is a Dante ősök firenzei kapcsolódása állandósult. Cacciaguida szájába adva vetődik fel Dante: Paradicsom-ának soraiban (XVI. 79-84.) az elmékedés a városok emelkedéséről és hanyatlásáról, az emberi élet rövid voltáról, Firenze és a Fortuna viszonyáról, s ezzel szemben a múltba vetítve az egykori nyugodt, hullámverések nélküli firenzei állapotról (XVI. 148-150). Ezzel fejezi ki a költő a koráig nyúló formaváltásokat a városkormányzat, pénzérme, zászló, határok, kapcsolatok terén. A városi nemesség ideális korát ükapja korába vetítve hangsúlyozza Dante kora nemességének forgatagos csoportokba (fakciók) csoportosulását és Firenze eredeti tisztaságának a vidékről való betelepülések általi romlását. Ezekhez képest Cacciaguida képviselt olyan szellemiséget, amelyben a lélek az égi élet örömeire vágyakozik. A régi dicsőség valóban elmúlt, de hagyományai együtt éltek a városi fejlődés új elemeivel. A nemzetségi büszkeséghez tartozott, hogy az ükanya nevét a későbbi nemzedékekből többen viselték, így Bellincione fia II. Aldighiero, aki jómódú, de nem gazdag pénzváltó; apja volt a költőnek. Nagy nemzedék ez is: a költő apjának testvére volt Brunetto, aki a Montaperti melletti csatában (1260. szeptember 4) a guelfek soraiban harcolt, védve a város zászlaját és harci szekerét. További testvérük volt Gherardo, a pénzváltók befolyásos céhének tagja. A família másik ágának feje Bello di Bellincione, Dante nagybátyja volt, akiről feltételezik, hogy jogi doktori címet viselt. Ennek leszármazottai közül Uguccione biztosan jogvégzett volt, Galfreduccio a posztókészítő céh tagja, Gheri viszont mint viszályszító nyert hírnevet. A Dante előtti és vele kortárs nemzedék jól példázza, hogy Firenzében lehetséges volt az, miszerint egy városkörnyéki majorságokkal, birtokkal rendelkező nemesi eredetű család a városban élve ott házakkal rendelkezik és elpolgárosult, céhtag és értelmiségi foglalkozásúak, többen hitelügyletekkel foglalkoznak, guelfek és a néphez tartozók (popolani). Az a típus, amely jelentékeny pénzösszegeket is áldozott a balul ütött hadviselésre. Az Alighieri-család tagjai mint guelfek társaikkal együtt száműzetésbe szorultak és szülei is csak nehezen maradtak meg a városban. De II. Aldighiero 1265-ben született fiát a firenzei Baptisteriumban megkereszteltette és akkor a Durante nevet kapta, amiből rövidült a maradandó Dante alak. Az apa vagyoni helyzete lehetővé tette, hogy négy gyermekről méltóan gondoskodjék. Dante szerzetesi iskolában tanult. Apja felaprózódó vagyona még nem választotta el a sikeresebb famíliák gazdag polgáraitól. A 12 esztendős Dante így ismerhette meg a tőlük 50 lépésnyire lakó Bice Portinarit, aki mint Beatrice idealizált alakja nagy szerepet kapott Dante költészetében. A leány apja Folco dei Portinari az Alighierik szomszédságában lakott, mígnem átköltöztek az Arnó túlsó partjára, majd Bicét a famíliák érdekei szerint Simone de' Bárdihoz, vezető pozíciójú bankárhoz adták nőül. Beatricéje korai halála (1290) megrendítette Dantét, hiába távolították el emlékeitől a jogi és retorikai tanulmányai, katonáskodása. Nagy hatással voltak a költőre bolognai tanulmányai, ahol Accursius tanításai ragadták meg. Ezek által érthetjük meg, hogy Justinianust a római birodalom utolsó nagy képviselőjének látta és a Paradicsomban helyet biztosított neki. Bolognában