Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

550 székely györgy gyűlés főleg az udvari nemességből és a főpapságból, ami régóta szokásos volt. Cortes az volt, ahol a települési községek küldöttei (personeros, procuradores) jelen voltak. Ez előtt a teljes gyűlés előtt biztosította az uralkodó az ősei által megtartott szokásokat, ígérte, hogy tanácsuk nélkül nem indít háborút, nem köt bekét, nem köt szerződést. Ez megfelelt annak a városfejlődésnek, ami Leónra, Galéciára, a Szt. Jakab útja vidékére fokozatosan kiterjedt. A súlypontáttolódás után az első igazi kasztíliai cortesnek azt tekinthetjük, amelyet III. Szent Ferdinánd tartott 1250-ben Sevillában. Ezen is jelentékeny volt a városok súlya. A király ugyanis a toledói fuero szabadságait kiterjesztette az általa Andalúziában elfoglalt és betelepített városokra. A mórok elleni harc növelte a városiak öntudatát, harcias szellemét, városi lovagi réteg (caballerros) is létrejött. A mágnások féktelensége ellen már a 13. században városszövetségek (hermandades) alakultak, s ezek a király előtt következetesen védték a városi előjogokat. Nem jutottak viszont jelentősebb szerephez a törvény kidolgozásában. Természetesen a társadalom jogi és vagyoni rangsora Kasztíliában is megmaradt. Ezt foglalta össze X. Alfonz király (1252-82) a Las Siete partidas munkálatában: ricoshombres, caballeros, maestros, cibdadanos, menestrales e labradores kategóriákba, azzal a megjegyzéssel, hogy a jogtudás is egy neme a lovagságnak.19 Az aragon korona alá tartozó városok fejlődése nekilendült a 13. században. 1211-ben Katolikus Péter nyolcnapos vásárt engedélyezett Arbós helységnek. 1248-ban az apáti birtokban lévő Camprodón falu lakói kaptak szabadságlevelet, mentesítéseket. 1252-ben a barcelonai püspök Granollers lakosainak adott szabadságlevelet, személyükre és javaikra védelmet ígérve. 1267-ben I. Jaime király benépesítési oklevelet adott Figureas lakói javára. Mentesítette őket a gonosz szokásoktól, különféle terhektől és szabályozta az igazságszolgáltatást, biztosította a közrend védelmét a helységben. Természetes, hogy a legtöbb és leggyakoribb kiváltságot Barcelona kapta. I. Jaime a város lakóinak 1232-ben mentességet adott különféle terhektől. 1257-ben a király szétosztotta Barcelona 200 nagytanácsi székét a város társadalmi csoportjai közt: 89 jutott a patrícius polgároknak (cives), 22 a kereskedőknek, 89 az iparoknak és szakmáknak. Az alsóbb városi elemek részesedése erős volt tehát. 1265-ben létrejött a 100 esküdtből álló százas tanács és csökkent a városi tanácsosok száma. 1269-ben I. Jaime mentesítette Barcelona városlakóit a kényszerszolgálatoktól, hadi és lovas terhektől. Még az évben a király és trónörökös új pénz ügyében állapodtak meg a várossal, amelyet a tanácsosok és a prohombres képviseltek. Ez a prohombres illetve prohoms barcelonai elem a kutatás fontos témája. De alkalmazza a mai irodalom Aragóniára a „la classe politique urbaine" (С. Batlle), az „una clase dirigente" (J.S. Amelang), az „alta burguesia" (C. Batlle és Joan J. Busqueta) és a huescai tanács összetevőire az „una oligarquia urbana" (M. T. Iranzo Munio és C. Laliena) fogalmat. Tehát a katalán irodalomban is felváltva szerepelnek a francia és az olasz várostörténeti irodalom olykor modernizáló fogalmai. 1284-ben Nagy Péter király és a trónörökös megerősítették Barcelona város szokásait, amelyeket összeírtak. Amikor 1285-ben úgy látszott, hogy Barcelonát a közemberek (vils homens) ellenőrzés alá vennék, a király kegyetlenül leverte mozgalmukat. 1287-ben a város falainak, erődeinek építésével kapcsolatos terhek admi-