Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

548 székely györgy párt, hogy hívjon össze 1265. január 20-ra Londonba nagy parlamentet, amelynek összetétele alapján tekintik Simon de Monfort-t a képviselőház atyjának. Mivel a bárók körében Monfort pártja gyenge volt, csak 5 earl és mintegy 20 nagyhúbérúr kapott meghívást, erősen volt képviselve a nagybirtokos egyházi elem, a parlament erősen függött az alsóbb rétegektől. A városok (boroughs) egy része és a shire-ok lovagsága közvetlen meghívólevéllel képviselethez jutott. De ha ez a bárói párt pillanatnyi helyzetéből adódott is, mégiscsak minden eddiginél szélesebb csoport érdeklődése és befolyása terjedt ki a birodalom ügyeire, Montfort üléseztette először a polgárokat parlamentben. A fejlődés ebben az irányban folyt tovább: már az 1275. évi húsvéti parlament bizonyos általános vonásokat egységesen mutatott: 4 lovag minden grófságból, 4-6 városi képviselő minden városból. 1283-ban is jelen voltak a városi képviselők, méghozzá közvetlen meghívó levéllel, két tartományi gyűlésen. Ezt a kibontakozási tendenciát még erősebben mutatja az I. Edward által összehívott 1295-i parlament, ezt már bizton rendi alapúnak láthatjuk, a régibb történetírásnak pedig ez volt a „modellparlament"-je. Pedig ez csak a jelenlét szabályozásában mintája a polgári irányú fejlődésnek: minden grófságból 2 lovag, minden várostípusból (city és borough) 2-2 polgár vett részt, ezek meghatározása utal az elitre: de discrecioribus et ad laborandum potencioribus legyenek! Ezeket a városokból (cities és boroughs) a sheriff hívja meg. Harmadik rendnek ekkor a klérust tekintik, viszont közösségi képviselők (commons) alárendelt szerepét érzékeltetik azzal, a lovagok és a városi képviselők jelenjenek meg a tennivalókra (ad faciendum quod tunc... ordinabitur). A további politikai nehézségektől szorongatott I. Edward végül is 1297. november 5-én megerősíti azt a chartát, amit Gentben gyakorlatilag a nagyok tettek elébe a legfőbb rendi jogot illetően: a püspökök, bárók, lovagok, polgárok és más szabad emberek akarata és egyetértése nélkül nem vet ki semmiféle új segélyadót (par commun assent de tut le roiaume et â commun profit de meisme le roiaume, sauve les anciennes aides et prises dues et costumees).16 A rendi-képviseleti állam kibontakozásának egyik legkorábbi területi egysége az asturiai-leóni monarchia volt. Ennek királyait rendszeresen ülésező királyi tanács vagy bíróság (curia) támogatta. Időnkint azonban tarthattak rendkívüli üléseket is, amelyeken az előbbinek magas tisztségviselő tagjain kívül résztvettek nemesek és főpapok is. Az utóbbi típusú gyűlések fő példái Oviedo (901), León (1021) és Coyanca (1050). Amikor ilyent Leónban tartottak, az már kiváltságolt város volt. Az 1017/20 évekből való leóni városjog adásának oka a város mórok általi elpusztítása volt, ami miatt kiváltságadással kellett újrabenépesíteni (ut Legionensis civitas, que depopulata fuit a Sarracenis...repopuletur per hos foros). Típussá vált az ilyen fuero (községi jog), egyéni és közösségi szabadságokkal. Az állami felsőbbségek egyeden képviselője sem léphetett be valamely leóni lakos házába a birtokló akarata nélkül, mert a városi ház sérthetetlen. így lehetett León jelentékeny kereskedővárossá, amelyben keleti selymet forgalmaztak. A város kiterjedt önállóságát mutatja, hogy működött benne mint közigazgatási szerv a népgyűlés (consilium), amely kinevezte a bírákat, megválasztott közigazgatási tisztviselőket, megállapította a mértékeket, jóváhagyta a szerződéseket. A mórok elleni harcban, ami által a lovagok és városi harcosok kibővítették ezt az országot