Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 547 Az 1270 óta folyó érmeellenőrzés a pénzkörülnyírás és pénzhamisítás ellen idővel zsidóellenes vádakba torkollott és 1278 novemberében Anglia-szerte letartóztatatták a zsidókat, sokat felakasztottak. Warwickban ennek a közösségnek emlékét őrzi Jury utcanév, ott még 1280-ban két zsidó örökbérletet birtokolt. 1280 óta tűntek el a zsidók csoportjai Worcester, Gloucester, Bristol városokból is, addig fő tevékenységük az volt, hogy földbirtokosoknak fogyasztási kölcsönt adtak. Uzsorának minősítve kis pénzkölcsönzésüket, 1299-ben I. Edward rendeletére tömegesen űzték ki a zsidókat Angliából, a király szándéka szerint örökre. A kikényszerített elvándorlás során kitették őket az alsóbb városi nép gyűlöletének. A németek, németalföldiek, zsidók jelenléte és tevékenységük haszna is növelte a városok fontosságát az 1260-as években és az angol kereskedőkön túl is aláhúzza, hogy az angliai városok ereje szembetűnő lehetett a bárói párt báziskeresésénél.15 Az angliai városok viszonylag hamar jutottak abba a helyzetbe, hogy a nagyurak és főpapok után következő más rétegekhez hasonlóan alkalmuk nyílt véleménynyilvánításra. Az országot sújtó interdiktum az alsó papságra is káros hatású volt, így lett indokolt szavának hallatása a tanácskozásokon. 1212-ben a káptalanok elküldték dékánukat, a grófságok követeket küldtek, míg a városok képviselőjét az uralkodó jelölte ki. 1213-ban a sheriffek kaptak rendeletet, hogy küldjenek a királyhoz négy „diszkrét személyt", hogy tárgyaljanak vele „a királyság ügyeiről". Ugyanabban az évben a királyi birtok minden városából (township) négy embert és a polgármestert (reeve) hívták Saint Albansba, hogy felbecsüljék a rossz bánásmódban részesített papság kártalanítását. Ezek miatt nem olyan meglepő, hogy az 1215. évi Magna Charta Libertatum felkelő bárók által kicsikart 60 cikkelye közül, aminek Földnélküli János kiadására kényszerült, több a városokat érintette. London városát a király nem adóztathatja meg országa nagytanácsa nélkül. London megtartja régi szabadságait és szabad szokásait, mind a szárazon, mind a tengeren. A király akarja és megengedi, hogy az összes többi városok, falvak és kikötők tartsák meg régi szabadságokat és szabad szokásaikat. Az egész országban a londoni quarter legyen a bor, sör, gabona mértéke. Minden kereskedő szabadon és biztosan mehet ki Angliából és jöhet be Angliába, időzhet és járhat-kelhet ott mind vízen, mind szárazon, vásárlás vagy eladás céljából, minden gonosz vám nélkül, régi és helyes szokások szerint. 1225-ben az angol király minden grófhoz (comités), báróhoz, lovaghoz fordult, sőt azokhoz a szabad emberekhez is, akik nem kereskedők. (Ez utóbbi aligha jelenthette a kereskedők mellőzését, sőt őket eleve az elitbe valónak érezhette a címző.) Fél évszázad múlt el azóta, hogy megkérdezhették a polgárokat, s 1258-ban, hogy subsidiumot kaphasson a király - szükség lett arra, hogy a rendi gyűlés tagjaként juthasson szóhoz. A király bírósága teljes ülése, kibővített megbeszélése: the high court (curia) of parliament (parliamenta) így vált politikai testületté. Megelőzte ezt az 1263. év nagy mozgolódása Angliában. Londonban ekkor a mayor néppárti volt és az ő segítségével az alsó rétegek megragadták a városi hatalmat, eltávolították a régi oligarchiát. 1264-ben Simon de Montfort győzelmet aratott és az ezt dicsőítő Song of Lewes szerzője már korporativ szellemben fogalmazott: „A birodalom kormányzása mindenki biztonsága vagy romlása... Ha valamely tagot megsértették, az egész testet kisebb erejűvé tették." Az év karácsonya előtt a királyt rábírta a győrztes