Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 545 Hastings partvédelme továbbra is nélkülözhetetlen volt. Az államérdek feledtette a dinasztikus érzékenységet, miután Vilmos 1066 október 20-án elhagyta Hastingset, alávetette Romneyt és elfogadta Dover erődjének megadását. De nem is engedtek ezeknek az angol-normann királyok önálló helyzetet, hanem viszonylag erős központi hatalom alatt tartották őket. Viszont tudomásul vették all. század vége óta tartó — részben vallásos formákba rejtőző, testvérületszerű, részben üzleti kérdésekkel foglalkozó — kereskedői tömörüléseket, sőt azt is, hogy ezek a kezdetben differenciálatlan gildek (guilds) iparosokat is befogadtak. Hamarosan ez utóbbiak külön érdekeinek elhanyagolása vezetett külön kézművescéhek (crafts) létrehozására már I. Henrik (1100-35) király idején. Ugyanakkor virágzó tengeri kikötővárosok voltak Dover, Hastings, Bristol, Yarmouth és Southampton.14 A római tábor helyén alakult Exeter városának lokálpatriótái nagyon büszkék arra, hogy ott van Anglia legrégibb folyamatosan használt városháza, s úgy számítják, hogy az exeteri polgármester (mayor) intézménye megelőzte a londonit, a királyné koronázásán ezért külön megy a menetben. Történeti tény, hogy Nagy Alfréd újra erődítette ezt a régi római múltú várost, 893-ban dánok ostromolták. Az utolsó angolszász király, Harold 1066-ban pénzt veretett Exeterben, s akkor a város népessége tekintetében volt olyan, mint Oxford. A hastingsi csata után Exeter komoly ellenállást tanúsított, lojális maradt Harold családjához, annak özvegyét és leányát védelmezte. Csak 1067 végén, 18 napos ostrom után kapitulált Hódító Vilmos előtt. De a régi városok gazdasági szerepük és múltbeli szolgálataik ellenére is gyanússá lettek, amikor önkormányzati törekvéseket mutattak. Az 1189/92 évekről író, az Oroszlánszívű Richárd kori Angliát leíró Richárd de Devizes szerzetes erre az országra hangoztatta, hogy „Communia est tumor plebis, timor regni, tepor sacerdotii". Mégis, a fejlődés tényezőit felismerő királyok, főpapok, főnemesek versengtek új városok alapításában vagy új negyedek emelésében. Oroszlánszívű Richárd 1194 ben alapította Portsmoutht. A worcesteri püspök 1196-ban hozta létre birtokán Stratford-on-Avont úgy, hogy 100 acre-nyi földjén mértani szabályossággal telepített, minden ház számára 1/3 acre-t biztosítva. Hasonlóan szabályos vonalak közt épült Salisbury 12. századi része. Plympton perjele 1250-ben Plymoutht alapította. Már ezek a példák mutatják, hogy Angliában nagy szükség volt kikötőkre. Ezek bizonyosfokú önkormányzatát szép számmal mutatják a várospecsétek vagy éppen pecsétlők. Ilyenek említhetők a kései 13. századból a londoni kikötőre, s abból az évszázadból a kikötőjelleget hangsúlyozza Southampton, Ipswich, Yarmouth, New Shoreham vitorlás hajókat ábrázoló pecsétje. A London közelében lévő Bedford kereskedői azt kívánták, hogy a közösségi polgárság feltétele a társaságukban való tagság legyen. A távolsági kereskedők tehát angol viszonylatban különösen tekintélyes elemet alkottak s ügyes-bajos dolgaik, forgalmi vitáik elbírálására választott bíráik döntését kívánták elismertetni. Ez így volt méltányos akkor is, ha egyik fél külföldi, esetleg ha a vita két külföldi közt folyt. Ez a típus az 1124-53 közt említett „Extraneus mcrcator vcl aliqis transiens per regnum, non habens certain mansionem infra vicecomitatum sed vagans, qui vocatur piepowdrous". Ez utóbbi kifejezés, a poroslábú ment át arra a bíróságra, amely azonnal döntött a még az