Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

544 székely györgy 1089-ben első városvezetőjét (mayor). Ezt az előnyös helyzetet Hódító Vilmos, majd a kiváltságokat megerősítő utódai a kereskedelmi és ipari központ szerepét felismerve biztosították. István angol király (1134-54) hálából a londoniak támogatásáért megengedte nekik, hogy tekintsék magukat olyannak, mint akik megválasztották a királyt. A kereskedők nagyobbra értékelhették, hogy István ellenőrizte a flandriai posztós városokhoz vivő legrövidebb utat. Minden bizonnyal István király adta meg a kommunia jogát Londonnak, 1141-ben. Krónikák és évkönyvek szerint London főhelye lett Angliának (caput regni; regionis regina metropolis). Blois-i Henrik a londoniakat többé-kevésbé nemeseknek (quasi optimates, sőt sicut proceres) tekintette a városuk nagysága miatt. Ez kétségkívül egy elit elismerése, de azt nem vehetjük szószerint, amikor Rouenból nézve a püspök London dicső senatorairól, tiszteletreméltó polgárairól és az általános egyetértés (commune concordie) minden eleméről írt. Hiszen York több mint húsz évvel előbb kapott formális kommunális alkotmányt (1170), mint London (1191). Ez utóbbi kiváltságokat a londoni citynek Földnélküli János mint régensherceg adta. A municipális jogok szerint a város élén mayor állt és a 24 alderman-t a kereskedőcéhek (gildek) jelölték ki. Miért kellett megült kiváltságot adni, ha másfél évszázaddal előbb megkapták? Erre fényt vethet az az autonómia elleni célzattal Richard de Devizes által előadott hagyomány, hogy II. Henrik király (1154-89) egy millió ezüst márkáért sem adott volna efféle kiváltságot Londonnak. A kereskedelem mellett a posztóipar is gazdagított a 12.-13. században, elsősorban Londonban, de Lincoln (a velenceiek Nicola helysége), Oxford és Nottingham városokban is. III. Henrik idején (1216-72) Stamford posztóját még Velencében is ismerték. York és Winchester is jeleskedett a gyártásban. A jogi és gazdasági helyzet nem volt egyforma az egyes településeken belüli lakosok számára. A feszültséget sejteti, hogy 1222-ben a londoni City lakosai és a külvárosiak közti birkózás sportversengése zendülésbe torkollott, amit csaknem lázadás méretűnek tekintettek. Az ilyen jelenségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a londoni Cityt városi kerületekre osztották 1242-ben és ezek élére helyeztek alderman-okat. Az elit és a szakértő iparosság egyaránt feltűnik az 1248-i új pénz fémelemzésénél, amikor 12 tekintélyesebb személyt választottak (elegerunt ex se xij de discretioribus dicte ciuitatis), akik követik London mayor-ját, két sheriffet, és mint a polgárok egynegyede biztosan iparos és boltos 2 kovács és 1 fűszeres. Oxford viszont kiváltságának tekint egy birtokpert lezáró 1191. évi oklevelet, ökörábrázolásos nagy függőpecséttel. Ez is érzékelteti, hogy Oxford szervesen keletkezett város, fontos utak összefutási pontján. 1016 és 1160 közt több országos politikai gyűlést tartottak itt. Nem volt pedig sem püspöki székhely, sem nevezetes apátságé. Mindezek okából helyezték ide iskoláikat azok a mesterek, akiknek tevékenységéből az egyetem kinőtt. Külön fontos kategóriát jelentettek az angliai kikötővárosok. Hitvalló Eduárd már 1050 után okleveleken engedte át Sandwich, Dover, Fordwich és Romney kikötőknek az igazságszolgáltatási jövedelmeket és cserébe előrelátó férfiak tanácsát és hajók állítását kérte. Ilyen feladatokat kapott valószínűleg Hastings és Hythe is. Közülük Romney pénzverőhely volt Harold alig tízhónapos uralma altt 1066-ban. A szerep nem változott az angolszász királyság végével, Hódító Vilmos is fenntartotta az öt kikötő (cinque ports) kiváltságait, ti. Dover, Sandwich, Romney, Hythe és