Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 529 ban volt. A lübecki consulok hatalma sem azonos az itáliai városokéival, inkább csak a scabini néwariánsának láthatjuk.10 Ugyanebben az időben a középnémetországi városirányítás elmaradottabb volt. Thüringiában a birodalmi Vogt (advocatus) elnökölt a felsőbíróságon és vezette a város védelmét. Még jelentősebbé vált a birodalmi Schultheiss szerepe. Mielőtt kialakult a polgári tanács, a Schultheiss volt a városigazgatás fő alakja, ő elnökölt az alsóbb bíróságon. A kettős feladatot két címmel látta el villicus és scultetus ugyanaz a személy. Kezében futott össze a piaci élet. Alsóbb hivatalnokai szedték be a piaci vámot. Maga gyakorolta a városi rendészetet. Mindezt a nordhauseni Schultheiss könyve jól példázza. Ellentmondást éreztek utóbb abban, hogy neki rótták le évi illetékeiket kézművesek és kereskedők, de ugyanők a város igazgatásában a legkisebb részt sem kapták meg, politikai téren jogtalanok voltak, beleszólási lehetőségük az ügyekbe nem volt a 12. században. De a fejlettebb thüringiai városokban a 12-13. század során az ipar és kereskedelem fejlődése bonyolultabbá tette a városigazgatást és vásárellenőrzést. Szükségessé lett szakértők bevonása és ez vezetett a tanácsi igazgatáshoz. Az utóbbinak adták át a városurak bizonyos fokig az ügyeket, de megtartották a politikai irányítást. A városi község vezető képviselői a kereskedők voltak, de az önkormányzat megszerzése korában ezek összérdekeket szolgáltak. A thüringiai városokban is bekövetkezett a nem egyenlő jogi helyzetű városrészek egyesülése, és az új egész polgárság (civis) a különféle társadalmi elemekből: kereskedők, kézművesek, földbirtokosok, nemszabad emberek (egykori mancipia, servus elem), egyes miniszteriálisok egyesültek. A 13. század során a fejlettebb nyugat- és délnémet városokhoz csatlakoztak Erfurt, Mühlhausen és Nordhausen tanácsalakulásai. Legyőzve a városurakat a kereskedelemben tevékenykedő elem mint tanácsurak vezették a városokat. Erfurtban a telkek és földek tulajdonosa, ezáltal városúr a mainzi érsek volt, vezetői szervezete a 12. század első felében kiépült (Vogt, Viztum, a tulajdonképpeni város és a Brühl Schultheissei, piacmesteí és pénzmester), az érseki igazgatás és igazságszolgáltatás bonyolítására. A Vogt tisztét Gleichen grófjai mint öröklődő érseki hűbért tartották kézben, a többi tisztséget (officia) mainzi érseki miniszteriálisok töltötték be. Nem volt még egységes polgárság, Erfurt 12. századi lakói nemesek és miniszteriálisok, nemszabad függésben élők (censuales) és a feudális terhektől szabad emberek voltak. Az utóbbiak szabad járadékait a brühli Schultheiss és a piacmester szedte. A polgárközösséggé fejlődő Erfurt első nyílt megmozdulása az érseki városuraság ellen 1141-ben következett be, amikor a mainzi miniszteriálisok ellen léptek fel. Ebben a polgárok (cives) felső rétegét a kereskedő burgenses jelentették, ők voltak először társulást alkotó erők. A 12. században és a 13. század elején a burgensis a felső réteget alkotta, de nemcsak a maga külön jogaiért állt szemben az érseki miniszteriális igazgatással, hanem a többi lakost is kezdte polgártársának (concives) tekinteni. Az átfogó polgári község keretében a 13. század során el is tűnt a burgensis megjelölés és a civis lett általános. Az 1203 körül megújuló viták a mainzi érsek és az erfurti polgárok közt vezettek 1212-ben a tanácsi szervezet kezdeteihez: az érseki-miniszteriális igazgatás mellett polgári tanácsadó bizottság létesült burgenses elemekből. A 30-as években fel-