Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

530 székely györgy lángoló éles viták 1250/55 közt vezettek el az önálló polgári tanács létesítéséhez. Ekkor létesült a városháza is. Ez patrícius kormányzást jelentett. A feudális uraság pénzügyi nehézségeit kihasználva a tanács 1283-ban a Vogt-intézményt, 1291-ben a pénzverdét, a piacmesteri hivatalt, a Schultheissek hivatalait, a zsidók terheit több évre megszerezte nagy összegek lefizetése útján. A 13. század végén Erfurt lényegében önálló volt, formális maradt a mainzi egyház felsőbbsége. 1289 óta megállapodás alapján már csak a bíráskodás, piaci vám, pénzverde és a szabad járadék maradt az érsek kezében, minden egyéb városúri jogosítványt átadott a tanácsnak. A 12. századi Nordhausen birodalmi miniszteriálisok kormányzata alatt állt, kézműves lakosságának jórésze a királyi gazdaság pénzjáradékkal és robottal terhelt szabad jobbágya volt, de éltek benne feudális terhektől mentes szabadok is. A helyzet attól fogva változott, hogy Barbarossa Frigyes 1158-ban az ottani apácakolostornak adta át a királyi várat, gazdasági udvart, épületeket és földbirtokot a településsel együtt, ettől fogva apátnői tisztségviselők a katonai parancsnok és főbíró szerepét betöltő Vogt, az alsófokú és a piaci bíráskodást kézbentartó Schultheiss, az apátság pénzjogát gyakorló pénzmester. Csak 1181-ben kezdett maga a császár újra pénzt veretni Nordhausenben. A 13. század elejétől ismerjük az ottani első kereskedőket (mercatores), akik főleg kelmemetszők. Ezek testülete lett a legelőkelőbb a városban. Nordhausen városa, a piac-, verde- és vámügy birodalmi kézben maradt, 1220 óta a birodalmi várossá lett Nordhausen városuraságát a birodalmi várban lakozó birodalmi miniszteriálisok gyakorolták. Ezek a milites és ministeriales voltak királyi hivatali minőségükben officiates. Élükön állt a birodalmi Vogt (advocatus) és a birodalmi Schultheiss (scultetus, villicus). A nordhauseni birodalmi pénzverde élén állt a pénzmester. De az egyházi intézmény (Kreuzstift) maradt 1220 után is az egész városi telekállomány és föld főtulajdonosa, ezzel kárpótolta azt a császári hatalom a város feletti uralma elveszéséért. így jött létre a 13. század első felében a polgárság (cives), amelynek kereskedői felső rétege voltak a burgenses mint akik névadói az anyanyelvi fogalomnak (Bürger) s a városlakók egyetemességének (universitas burgensium). Ezt a kereskedők korai szervezettsége is segítette. De a kézművesek is támogatták őket a miniszteriális igazgatás lerázásában. Ezáltal idővel igényt tarthattak a kialakuló testületekben bizonyos számú helyre. 1266-ban mint a birodalmi Schultheiss tanácsadó testülete léptek fel először consules, akik a burgenses eleméből kerültek ki. 1277-ben végre összeomlott a miniszteriális igazgatás, lerombolták a birodalmi várat, az officiales imperii menekültek, önállósult a polgári tanács. 1278 óta a város élén a királyi villicus vagy scultetus helyén két a tanács által választott tanácsmester vagy polgármester. 1280 körül megépült a tanácsháza. Ebben gazdagságban és tekintélyben kitűnő polgárok, azaz patríciusok kormányzata működött. A fejlődés e szakaszát Habsburgi Rudolf 1290 évi kiváltsága zárta le, egyfajta kompromisszummal. Elismerte a tanácsot és keresztülvitte a birodalmi Vogt és a birodalmi Schultheiss visszatérését. De ez már azt jelentette, hogy a központi hatalom egy önkormányzatú város bíráskodási jogát korlátozta, valamint az évenkinti földjáradék továbbra is járt az egyházi intézménynek (Kreuzstift). Mühlhausenben is a birodalmi miniszteriálisok szerepeltek királyi hivatali mi nőségükben mint officiales. Amikor 1254-ben a feudális anarchia leküzdésére létre-