Századok – 1992

Történeti irodalom - Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz (Ism.: Lukács János) III–IV/495

496 történeti irodalom 496 lom oldalán nemcsak hiba volna, hanem — egyéb veszélyes következmények mellett — nemzeti katasztrófához vezethet, mert a Harmadik Birodalom a háborút el fogja veszíteni. A háború előtt és alatt Bethlen befolyása a kormányzóra és más magyar személyiségekre jelentős volt Magyarország és Európa jövőjével kapcsolatos nézetei éleslátásról tanúskodtak; talán attól az egy tévedéstől eltekintve, hogy az angolszász hatalom és a modem demokrácia győzedelmeskedni fog a diktatúrák felett. Még 1944-ben is hitte, hogy az akkor már elkerülhetetlen orosz jelenlét Magyarországon átmeneti lesz. Ebben, mégha csak rövid távon is, tévedett. 1944. március 19-e után bujkálni kényszerült német és magyar ellenségei üldözték és megpróbálták elfogni. Miután az orosz hadsereg megérkezett arra a környékre, ahol Bethlen rejtőzött, az orosz hatóságok szokatlan tisztelettel kezelték De már 1945-ben Oroszországba vitték, ahol — Sztálin más magasrangú „vendégeihez" hasonlóan — Bethlent is őrizetben tartották noha viszonylag elfogadható körülmények között Úgy tűnik (Romsics nem bocsátkozik ennek a még megválaszolatlan kérdésnek a taglalásába), hogy a magyarországi kommunista vezetők ragaszkodtak ahhoz, hogy Bethlen ne térhessen vissza hazájába. Akkor már minden tekintetben öreg és beteg ember volt. Halálának pontos dátuma és sírjának helye még mindig ismeretlen. Romsics életrajza sok szempontból példás. Kutatásai és dokumentációja rendkívül széles körűek, különösképpen Bethlen miniszterelnökségének időszakára vonatkozólag. Megállapításai számos ország diplomáciai levéltárának iratain és legkülönbfélébb dokumentumain, további hazai levéltári anyagokon, visszaemlékezéseken és sajtóanyagokon alapulnak. Noha a történelem a szó tág értelmében mindig ,.revizionista", tekintve, hogy újabb és újabb munkákban sok minden újból és újból felülvizsgáltatik, mégis felettébb valószínűtlen, hogy a jövőben még egy ehhez mérhető Bethlen-monográfia szülessen. Egyetlen másik magyar miniszterelnökről sem ismerek olyan életrajzot amely ehhez hasonló pontossággal készült volna el. Nemcsak Romcsis kutatásainak rendkívül alapossága, hanem értékítéleteinek és írásmódjának minősége is dicséretes. Megállapításai, ítéletei kiegyensúlyozottak; írásmódjának stílusa és hangneme pedig szinte mintaképe olyan történetírói prózának ami nemcsak könnyen olvasható, hanem egyben józan és mértéktartó. Ami azonban a könyv címét illet az szükségtelenül szerény. Az alcím szerint „Politikai életrajz", de a valóságban több ennél. Romsics behatóan informálja az olvasót Bethlen István családi körülményeiről, különös házasságáról, személyes szokásairól, mindennapi életkörülményeiről. Nem is lehet ez másképp, hisz Bethlen nem volt egyszerű egyéniség. A magánember Bethlen (és sok szempontból kétségkívül nagyon is magánember volt) elválaszthatatlan a közéleti Bethlentől; a férfi az államférfiról. E munkában többről van szó, mint egy személyiség politikai szereplésének tanulmányozásáról. Romsics és a magyar történetírás becsületére válik hogy a könyv megírásán való munkálkodás 1979-ben kezdődött tehát tíz hosszú évvel a kommunista rezsim magyarországi összeomlása előtt. Ekkor már azt a propagandisztikus és ideológiai felfogást mely szerint Bethlen egyike volt a „reakció", illetve a „fasizmus" képviselőinek kiszorította — legalábbis a jobbfajta történészek körében — az a nézet, hogy Bethlen .konzervatív" volt. De a .konzervativizmusnak" igen sok válfaja van, és a bethleni konzervativizmus sokaktól különbözött. Rövid előszavában Romsics kívánatosnak vélte, hogy saját politikai -filozófiai felfogására is utaljon. Ez annak a bekezdésnek a végén található, ahol — véleményem szerint fölöslegesen — a tudományos „objektivitás" és „szubjektivitás" közötti ellentétekből adódó problémákról ír. Erre szükség nem volt. Qui s'excuse, s'accuse. Nemcsak Romsics módszere, hanem értékítéletei maguktól értetődnek természetes módon következvén az anyagból szinte a könyv első oldalától az utolsóig. E munka minősége elveti ilymódon való magyarázatának szükségességét. „Minden nagyszerű könyv nagyszerűség" — írta egyszer Carlyle. Romsics könyve — miként alanya is — a történelmi nagyszerűség bírája. Lukács János