Századok – 1992

Történeti irodalom - Bibliography of Central Aslen Studies in Japan (Ism.: Senga Toru) III–IV/493

történeti irodalom 494 A bibliográfia címében Belső-Ázsia helyett Közép-Ázsia szerepel, ami — az előszó szerint — abból a szándékból ered, hogy mindenekelőtt Kelet- és Nyugat-Turkesztánra és Mongóliára vonatkozó írások kerültek bele, bár a környező területekkel foglalkozók közül is sokat szerepeltet. A bibliográfia, amely főleg történelemről, földrajzról és kultúráról szóló munkákat tartalmaz, nemcsak tanulmányokat, hanem recenziókat, fordításokat stb. is magában foglal és a teljességre törekedvén felsorolja a japán kutatások több mint száz éves termését, összesen kb. 15 000 címet azok angol fordításával együtt, így azok is, я kik nem tudnak olvasni japánul, tájékozódhatnak arról, hogy eddig milyen írások születtek egy-egy kérdésről. A téma szerinti keresést könnyíti a második kötet, amelyet többféle tárgymutató és az első kötet helyreigazításai alkotnak. Igaz ugyan, hogy a bibliográfia tartalmaz kisebb hibákat és pontatlanságokat, de az tény, hogy Japánban Belső-Ázsiáról eddig még nem látott napvilágot ilyen átfogó könyvészeti kiadvány. Ezután egy kurrens bibliográfiára lenne szükségünk, amelynek szerepét egyelőre a „Books and Articles on Oriental Subjects Published in Japan [Vol. 35. (1988)-] pótolhatja. A bilbiográfiának bizonyára sikerülni fog az ezt lapozgató külföldi kutatókat stimulálni arra, hogy érdekeljék őket a Japánban folyó kutatások, de nem remélhető és nem is várható el, hogy több keleti nyelv elsajátítása mellett japánt is tanuljanak Belső-Ázsia kutatásának céljából, bár igaz, hogy ma is léteznek Paul Pelliot-hoz hasonló kivételes tudósok, akik figyelemmel kísérik és fel is használják a japán nyelvű szakirodalmat A kutatók Belső-Ázsiának minél keletibb részével foglalkoznak, annál inkább észrevehetik a japán nyelvű szakirodalom fontosságát A japán kutatások legnagyobb értéke nyilván a kínai forrásokban való járatosságukk, amelyek igen fontos tudósításokat tartalmaznak Belső-Ázsiáról. Újabban pedig egyre jobban szaporodik azok száma, akiit a kínai mellett más (török, arab, perzsa stb.) nyelvű forrásokat is eredetiben törekszenek olvasni. így talán a japán irodalom fontossága az eddiginél jobban megnövekszik, de sajnos az európai nyelveken közzétett tanulmányok száma még mindig aránytalanul kevés. Magyarországon alig képzelhető el, hogy Belső-Ázsia kutatói csak magyarul publikáljanak, mármár hagyományszámba megy, hogy különböző világnyelveken írnak, így mindenki számára nagyjából hozzáférhetők az eredmények; Japánban viszont más a helyzet és hiányzik e hagyomány. Az első kivételként megemlíthető tudós talán Shiratori Kurakichi (1865-1942), a Belső-Ázsia kutatások japán úttörője, aki tanulmányait többször idegen nyelveken is közzétette. Bibliográfiánk összesen 116 írásának címét sorolja fel, de pl. azok, amelyek Magyarországon a Keleti Szemlében jelentek meg, nem kerültek bele. Érdekes, hogy Shiratori századunk elején közel egy évet töltött Magyarországon két és fél éves európai kiküldetése alkalmából. Összegyűjtött művei 1969 és 1971 között láttak napvilágot 10 vaskos kötetben, amelyekben Magyarországot bemutató rövid írásai is vannak. Az utána következő fiatalabb nemzedék közül megemlíteném Mori Masao-t (1921), akinek 176 írása található meg a bibliográfiában. Ebből megtudhajtuk, hogy angol és török nyelvű tanulmányai is vannak. Nem szerepel azonban benne egy szovjet kiadványban, a „Turcologica"-ban (Leningrád 1976) megjelent orosz nyelvű tanulmánya. A bibliográfia japán szerzők külföldön közzétett írásait is regisztrálja, tehát az imént említett példákból következik, hogy hiányos az idegen nyelveken íródott munkák felvétele. Egyes cikkeknek van idegen nyelvű változata is, de ezt a bibliográfia nem jelzi egymásra való utalással, ami célszerű lett volna. Maga a kiadvány ugyan igen hasznos, de meg kell jegyeznem, hogy a japán tudományos termékek „exportálhatóvá" tétele szempontjából még csak az első kis lépést jelenti. Addig, amíg a helyzet nem javul jelentősen Japán oldalról, vagy esetleg a másik oldalról, a japán nyelvű szakirodalom továbbra is néma marad sokak számára. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy az 1988-ban Urumcsiban megjelent „Nyugati Vidékek történelmére és földrajzára vonatkozó tanulmányok bibliográfiája" (Hszi-jü sí ti lun-wen cï-liao szo-jin. Összeállították Liu Kuo és Huang Hszian-jang) című hasznos kiadványból megtudhatjuk, hogy gyakran fordítanak kínaira japán tanulmányokat. Végül hadd tegyek említést három könyvről, amelyek 1987 után jelentek meg, és így nem kerültek bele a bibliográfiába. Az egyik Naitö Midori „Tanulmányok a nyugati türkök történetéről (Nishi Tokketsu shi no kenkyü)" c. könyv, amelyet a Waseda Egyetem kiadója adott ki 1988-ban. A másik Yamada Nobuonak a Tókió Egyetem kiadójánál 1989-ben megjelent posztumusz műve, „Bevezető tanulmányok az észak ázsiai nomádok történetéről (Kita Ajia yöboku minzoku shi kenkyü josetsu)" címmel, amely a korábban közzétett tanulmányaink gyűjteménye. (Jelzem, hogy a bibliográfia figyelmét szintén elkerülte Yamadánák az 1971-ben Budapesten megjelent Studia Turcica с. könyvben közzétett írása.) A harmadik pedig az ugyanott 1991-ben napvilágot látott „Tanulmányok a mongol-kor történetéről" c. könyv Honda Minobu tollából. Bizonyára mindhárom könyv érdekelné a magyar Belső-Ázsia kutatókat is. Senga Torn