Századok – 1992

Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35

ZSIDÓ HASZONBÉRLÓK A MEZŐGAZDASÁGBAN (1850-1935) 43 a nemzet fenntartó elemeit. Antiszemiták kezdték először dokumentálni a zsidó birtokszerzés adatait. Az „új " zsidó földbirtokosok, — de a nagybérlők is, a „régi" földbirtokosok életmódjának, értékrendszerének, magatartási normáinak számos elemét átvették. Példákat idézhetünk erre a magyar szépirodalomból, családregényekből, önéletrajzi írásokból, publicisztikából, Lesznai Anna, Hatvany Lajos és mások írásaiból. A „hagyományos" és a „modern" kombinációnak sikereit a mezőgazdaság nagy átalakulásának folyamatában leginkább az ún. „parasztkérdés" árnyékolta be. A gazdaságpolitikának például az a hiányossága, hogy a parasztságot nemcsak mint társadalmi réteget, hanem mint gazdálkodót is kiejtette látószögéből. A népességben szaporodó parasztok egyre szűkebbnek érezték egzisztálásuk lehetőségeit. Makacsul igyekeztek a nagybirtokokból egy-egy darabkát megszerezni. A feudális eredetű birtokstruktúrán a birtokforgalomnak ez a módja azonban lényegesen nem változott. így a nagybirtok és a nagybérlet gyűrűjében, a hagyományos termelési technikába beleragadva, födéhségtól gyötrődve a parasztok ellenérzése növekedett a régi és az új urak ellen. Végül rövid kitekintés a zsidók haszonbérleti tevékenységének alakulására a világháború utáni másfél évtizedben. Ehhez az 1930. évi népszámlálás, az 1935-ben felvett üzemstatisztika és az ekkor készített Gazdacímtár adatait hasznosítottam. Az első világháború után Magyarország területének megváltozása megtörte a statisztikák folyamatosságát, ami nehezíti a földbérleti viszonyok további alakulásának nyomonkövetését is. A 4, és 5, tábla az 1930. évi népszámlálás alapján tartalmazza a földbérlők adatait. Főleg ami a nagybérleteket illeti, a kép jelentősen változott az 1910. évihez képest. Az izraelita vallásúak aránya az 1000 kat holdnál nagyobb tulajdonnal rendelkező nagybirtokosok között 9,3% lett (1910-ben 20,6% volt). A 200 kat holdnál nagyobb birtokot bérlők között a zsidók aránya 35,4%. A több mint 1000 holdat bérlők közül 35,2% volt zsidó. Ha hozzáadjuk ehhez azokat a földeket, amelyeket részvénytársaságok béreltek, az arány 47,7%-ra nő. A trianoni Magyarország területén tehát az agrárnépesség valamennyi csoportjában, - így a nagybérlőket illetően is — az izraelita vallásúak aránya kisebb, mint 1910-ben. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy feleletet kapjunk arra a kérdésre, milyen mértékben magyarázható ez azzal, hogy izraelita vallásúak közben megkeresztelkedtek, hogy változott a mezőgazdasági termékek piaca, hogy változott Magyarország területe és hogy változott a politikai klíma. A kutatás eredménye azt is meg fogja mutatni, hogy e különféle okoknak milyen arányban volt jelentőségük. Az 1935-ben felvett birtok- és üzemstatisztika kimutatásaiban a 100 kh felüli gazdaságok összes területéből 23% volt haszonbérlet. Nem annyira a haszonbérelt föld területi arányaiban, hanem a bérlők személyében és a bérlettípusokban mutatkozó változások figyelemreméltóak. 1935-ben négy haszonbérelt gazdaság területe volt 10.000 holdnál nagyobb. Ezek részvénytársaságok voltak, bankérdekeltségek, illetve mezőgazdasági üzemek vállakózásai. 1000 holdon felüli területe 40 bérgazdaságnak volt, és ezekhez összesen 240 ezer hold tartozott. Gazdálkodásuk rendszeresen vertikálisan kapcsolódott ipari tevékenységhez, pl. a cukoriparhoz. (6. tábla)Másrészről viszont zsidók egyéni és családi bérleteinek száma csökkent, (ld. Függelék) Számos faluban, ahol 1911-ben nagybérlők nevei szerepeltek, 1935-ben vagy