Századok – 1992
Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35
44 PUSKÁS JULIANNA más neveket találunk, vagy kisbérlők kezébe került a föld. Egyes birtokok kisebbek lettek, mint azelőtt, vagy teljesen eltűntek a 100 holdon felüli kategóriában. Összevetve az 1000 kh -on felüli haszonbéres és tulajdonkezelésben levő nagygazdaságok gépi felszerelését, állatállományát, már nem oly egyértelműen mutatkozik a haszonbérletek jobb ellátottsága, mint a 19. század végén. Hogy mennyiben köthetők ezek a megváltozott piaci helyzethez és mennyiben a politikai klímához, e kérdésre a választ még szinte a jövő kutatásai fogják megadni. További kutatásokkal, legfőképpen a Gazdacímtárak teljes tartalmának módszeres vizsgálatával ezeket a változásokat és okaikat elemezni kellene. Amikor arra vállalkoztam, hogy a magyarországi földbérletekkel és a magyar zsidók e tevékenységében játszott szerepének történelmi perspektívájával foglalkozom, nem gondoltam, hogy milyen nehéz lesz erről a tárgyról írni. És ennek nemcsak az az oka, hogy viszonylag új kutatási területről van szó és ezért gyakoribbak a csak feltételes állításainak. Oka az is, hogy a zsidók szerepe a mezőgazdaságban mindig nagyon érzékeny kérdés volt Magyarországon. A kortársi források, melyeket tanulmányomban idéztem, tükrözik azt az ellenséges érzést, ami a zsidó földbérletekkel szemben a 19. században megnyilvánult, és hozzátehetem, az 1930-as években úgyszintén. Magyarázhatja a zsidók mezőgazdaságban való részvételével foglalkozó néhány tudományos munka irányvonalát az, hogy szerzőik nem kívántak belekeveredni az antiszemitizmussal kapcsolatos vitákba. Ezért a zsidók újító szerepére anélkül koncentráltak, hogy megfelelően tanulmányozták volna a szélesebb társadalmi környezetet, amelyben tevékenykedtek. Ez a megközelítése megóvja a történészt attól, hogy foglalkoznia kelljen olyan nehéz kérdésekkel, mint a nem zsidó birtokos és a zsidó bérlő, illetve a zsidó bérlő és a nem zsidó paraszt közötti kapcsolat milyensége. Mindazonáltal az ilyen megközelítés torzít. Nem vesz tudomást a zsidó vállakózás és a magyarország társadalmi és gazdasági struktúrák karaktere közötti kölcsönhatásokról. Pedig úgy tűnik, hogy éppen a hagyományos társadalmi és mezőgazdasági struktúra jellegzetességei a gazdálkodásnak, ezeken kialakuló kombinációi, a kedvező természeti adottságok, jó termőföld és viszonylagos közelség a nyugati piacokhoz nyújtotta azt a fajta környezetet, ami megmagyarázhatná a zsidók szembeszökően gyors integrációját és mobilitását Magyarországon. Annak érdekében, hogy megmutassuk a magyar példa egyedülállóságát, szükség lenne a mezőgazdaságban folyó modernizáció folyamatának összehasonlítására más közép-keleteurópai országokkal. A tanulmány megírásához felhasznált források jegyzéke: Magyarország mezőgazdasági üzemstatisztikája 2. kötet. (Gazdacímtár) Budapest 1877, Budapest 1877. Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár) M.kir. Központi Statisztikai Hivatal (Szerk.:Rubinek Gyula) Budapest 1911. Magyarország földbirtokosai cs földbérlői (Gazdacímtár) A 100 kh-as és ennél nagyobb földbirtokosok és földbérletek az 1935. évi adatok alapján. M. kir. Központi Statisztikai Hivatal, Bpest 1937. pp. 505-514.
