Századok – 1992

Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35

42 PUSKÁS JULIANNA velési ágak közül a szántóföld aránya jóval magasabb a bérleti, mint a tulajdongazdaságokban. A kapitalizálódás más adatai, így az agrártechnika fejlettsége éppen úgy elemezhetetlen a felvétel adataiból, mint a tőkés gazdálkodás alapelemeinek, a teljes tőkének és a bérmunkának a szerepe és aránya. Sajnos ezeket illetően nem sok eligazítást nyújtanak az utóbbi 15 évben publikált uradalom-monográfiák sem. Úgy tűnik, hogy a bérmunka alkalmazásának tekintetében a tulajdonosi és bérleti üzem közötti különbség nem volt mértékadó. Természetbeni fizetés és részművelés volt a gyakorlat a nagybérleteken is. 1914-ig mind a nagybirtokokon, mind a bérleteken a gazdálkodás a monarchia biztos piacaira irányult. Ε piacok biztonságáért vívott harcban — védővámok segítségével — a bérlők ugyanazon oldalon harcoltak, mint a birtokosok az ún. „agrármozgalomban". A bérlet előnye a mezőgazdasági kapitalizálódás javára világosan jelentkezik abban a körülményben, hogy a haszonbérlő általában eleve birtokában volt a kapitalista üzem egyik alapfeltételének, a tőkének, mindenesetre sokkal inkább, mint a tulajdonos, aki legtöbbszőr csak üggyel-bajjal és csak korlátok között tudott tőkére szert tenni. A „modem" és a „hagyományos" a magyarországi haszonbérletekben. A magyarországi mezőgazdasági termelés viszonylag gyors növekedési ütemében — mutatói tanulmányozhatók feldolgozásokban és statisztikákban — benne van a zsidó nagybérlők vállakozói tevékenységének hatékonysága is. A feudális gazdálkodás átalakulási folyamatában játszott szerepüket — hisz gyakorta egy személyben kereskedők, hitelezők és földbérlők — mégsem lehet a „hagyományos" és a „modem" linear-polár modelljében értelmezni. Az új képviselete, de ezzel együtt a hagyományos beillesztése, konzerválása ugyanis együtt voltak itt jelen. Miközben és ahogyan például „menedzselték" a tőkés gazdálkodásban a feudális nagybirtokokat, nemcsak módosították a hagyományos tulajdonviszonyokat, hanem konszolidálták is azt és az azzal járó társadalmi feszültségeket. A kiterjedt területű latufundiumokon.nagy uradalmakon a „kettős uralom", — azaz a tulajdonosoké és a bérlőké, — előnyös lehetett mindkét fél számára. A bérlők is a földterület koncentrálására törekedtek. Hogy ennek magyarázata a rentabilitás volt-e, vagy a nagybirtoknak mint „mintának" a követése, az még nem tisztázódott. ,A Monarchiában óriási piaca nyüt meg Magyarországnak. Nagyapám elve az volt, hogy minél nagyobb területen gazdálkodni"írta Bischitz unokája volt gazdatisztjüknek. Voltak nagybérletek, amelyeknek területét a vállalkozó úgy alakította ki, hogy egyidőben több birtokostól is bérbe vett földet Az eladósodott középbirtokok viszont alkalmatlanok voltak a„kettős uralomra" és ebből gyakorta a tulajdonosok szorultak ki. A gazdaságilag-társadalmilag lejtőre jutott birtokosok — főleg a gentryk konzervatív képviselői — az 1880-as évektől az antiszemitizmus zászlaja alatt politikai párttá igyekeztek szerveződni. Az ún. „zsidókérdés" gazdasági vonatkozásai között nagy súlyt kapót annak hangoztatása, hogyan döntik a zsidók romlásba „történeti jog" alapján birtokolt ősi földek megszerzésével