Századok – 1992

Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35

ZSIDÓ HASZONBÉRLÓK A MEZŐGAZDASÁGBAN (1850-1935) 41 mutatkozik. Németországban a bérelt területek többségén közép és kisüzemek formálódtak, parasztok használatában (ld. az 1892. évi német üzemstatisztika adatait). Magyarországon viszont a bérelt területek többsége nagybérlők kezében koncentrálódott. A magyarországi mezőgazdaság tehát nemcsak latifundumaival, hanem a nagyterületű több ezer holdas nagybérleteivel is kitűnik. A nagybérlők jellegzetes típusai zsidó vállakozók voltak. Hasonló, ugyanakkor mégis nagyon különböző nagybérletek formálódtak zsidók gazdasági tevékenysége révén az 1890-es évektől Romániában. A feudális intézmények lebontása után ez országban is a volt földesurak, a bojárok, tartották kézben a gazdasági és a politikai hatalmat. A szélsőséges birtokmegoszlást jelzi az, hogy az összterület 48,3 %-a 100 hektárnál nagyobb gazdaságokhoz tartozott. Ezeknek 3,8 millió hektár területéből kb. 60%, azaz 2,3 millió hektár volt haszonbérben a századfordulón. A romániai uralkodó elit még a 20. század elején is mereven elzárkózott az országban élő zsidók emancipációs törekvéseitől. Polgárjogot az országgyűlés zsidóknak kiváltságként csak egyéni mérlegelés alapján adományozott. A jogbizonytalanságból eredő korlátok és kockázatosság meglehetősen determinálta a vállakozó zsidó gazdasági tevékenységének irányait, pl. az uzsorás pénzkölcsönzésekre, vagy gyorsan mobilizálható tőkebefektetésekre. így, mikor a román nagybirtokosok pénztőke, hitel és vállalkozási szellem hiányában földjeikből haszonbérbeadással akartak jövedelmet szerezni, ezek bérbevevésére ún. bérlőtrösztöt formálva néhány zsidó kereskedő-család vállakozott. Kezükben összpontosították az összes bérelt föld 56%-át, kialakították a General Pachtungok spekulációs formáját. Nyereségszerzésük forrása a nagy tételben olcsón bérbevett területek továbbadása parasztok használatába, jóval drágább bérleti díjak ellenében. A Fischer-fivérek 56 ezer parasztcsaláddal kerültek így bérleti viszonyba. Amikor a bérleti szerződések 1906-ban lejártak, és a főbérlők az alhaszonbérleti díjakat ismételten emelték, a parasztok fellázadtak. Mivel a lázadás a Fischer-bérleteken kezdődött, antiszemita jelleget öltött. A parasztok lázadása nemcsak a zsidó nagybérlők ellen tört, kiterjedt az a földesurak saját kezelésben tartott birtokaikra is. A nagybérletek különböző típusaiban tükröződnek a jellemző gazdasági és társadalmi viszonyok. Ez esetben Románia elmaradottsága, ami viszont összefüggött a zsidók irányában tanúsított politikával is, egyben visszafogva a modernizációt előmozdító vállalkozásokat, a polgárosodást. A bérletek kapitalizálódásának többlet-eredménye A mezőgazdasági termelés fejlődése és a földbérletek között az összefüggést országos szinten először az 1895. évi üzemstatisztikából tanulmányozhatjuk. Módunk nyílik összevetni a tulajdon és haszonbérleti üzemek állat- és gépállományát, valamint területük megoszlását művelési ágak szerint. Az összevetés során a bérgazdaságok valamelyest jobb ellátása mutatkozik; kevésbé markánsabb az állatállományban, sokkal inkább a modernebb talajművelő eszközök használatában. A mű-