Századok – 1992

Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35

40 PUSKÁS JULIANNA leginkább érdekelt tulaj dontípusai (arisztokrata, városi birtokok) — foglaltak el nagyobb teret. A magyar zsidók jelentós szerepe a haszonbérleti gazdálkodásban kifejeződik az 1900 és 1910 évi népszámlálások adataiban is. Az összes 100 holdon felüli haszonbérlőnek 49,5%-a izraelita vallású. Ha eltekintünk a Duna-Tisza közétől, ahol a parasztok aránya a 100 holdon felüli bérlők körében nem lebecsülendő, izraelita vallású a nagybérlők többsége. A népszámlálásban nincsenek külön csoportosítva az adatok az 1000 holdnál nagyobb területet bérlőktől. Az 1911 évi Gazdacímtár névjegyzékének tanulmányozása alapján nagyobb tévedés nélkül állítható, hogy az 1000 holdon felüli haszonbérlőknak kb. 75%-a izraelita felekezetű. A 100 holdon felüli haszonbérlők között arányuk országrészenként is nagyon változatos. Nem a Dunántúlon a legmagasabb,mint ahogy gondolnánk, — bár ott is a többséget képviselték, — hanem a Tiszántúlon, mégpedig az ország észak-keleti megyéi közül elsősorban Szabolcsban és Zemplénben. 1910-re már a nagybirtokosok körében is jelentős az izraelita vallásúak aránya: 2o,6% az 1000 holdon felüli, 18,1%, a 200-1000 holdas tulajdonosok körében. Az agrárnépességben még egy foglalkozási csoportban vannak viszonylag szembeszökően sokan: izraelita vallású az összes gazdasági tisztviselő 26,6%-a. Már az eddigiek is sajátosságokat jeleznek az agrárfoglalkozású zsidók társadalmi struktúrájában. Néhány mondatban ezekről: A magyar zsidók 7%-a volt agrárfoglalkozású 1910-ben Rétegződésük birtoknagyság és foglalkozási csoportok szerint a következő: 10,6%-uk 100 kh-on felüli birtokos és 12,5%-uk 100 holdon felüli haszonbérlő. Az összes izraelita agrárnépességnek 23,1%-a 100 kh felüli tulajdonos és haszonbérlő volt. 13,3%-uk gazdasági tisztviselő, 15,7%-uk gazdasági cseléd, illetve mezőgazdasági munkás, a többiek kisbirtokosok, kisbérlők 100 kh alul különböző kategóriákban. Országrészenként nagyon változatos rétegződésük: a 10 holdon aluli izraelita kisbirtokosoknak és kisbérlőknek 66,3%-a két észak-keleti vármegyében, Máramarosban és Beregben élt. 84,7%-uk az Északkeleti Felvidéken és a Tiszántúlon. Az, hogy a haszonbérleti vállakózások szaporodása Magyarországon inkább az átmenet jele a kapitalista gazdálkodásba, ez kiolvasható a népszámlálások adataiból is. 1900-1910-között országosan a 100 holdon felüli bérlők összetétele már alig változott. Ε kategóriában — Horvátszlavonia és Fiume nélkül — 1900-ban 3809, 1910-ben 3825 kereső férfit írtak össze. Számuk a gazdálkodásban élenjáró régióban, az ország nyugati területén, (a Dunántúlon) ez évtizedben már nem növekedett, hanem valamelyest vissza is esett. Figyelemreméltó növekedés mutatkozik a modernizáció útjára későbben rátérő régiókban, Erdélyben és a Tisza-Maros szögében. Milyen jellegzetességei hangsúlyozhatók a haszonbériésnek más országokkal összehasonlítva? A gazdaságok összes területének kb. egy negyede haszonbéres föld volt a 19. század végén Németország porosz vidékein is, ahol a polgárosuló junker földbirtokosok tevékenysége fémjelezte a mezőgazdaság kapitalizálódásának folyamatát. Szembetűnő különbség nem a bérelt földek arányában, hanem a bérletek típusaiban