Századok – 1992
Közlemények - Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig III–IV/427
432 tófalvi zoltán „ Gyermekek tanítására egy Tanítót különösön tartanánk" A rendtartó székely falu világához az iskolamester is szervesen hozzátartozott. Megjelenésétől kezdve a település mindennapi életének cselekvő részese: a házasságkötések, keresztelők, temetések, de még a perek sem zajlottak le nélküle. Létén vagy nem létén, ügyszeretetén és felkészültségén múlott a faluközösség írni-olvasniszámolni tudása. Mentes volt a székely közterhektől, nem vihették el katonának, rendszerint házat, telket kapott a falutól. Az általános erdélyi szokásnak megfelelően a sóvidéki tanítót is egy-két, esetleg három évre választották. A választást rendszerint április 24-én, Szent György-napkor, vagy Szent Mihály napján (szeptember 29-én) tartották. A mesterválasztás vagy -marasztás az egyházközség kiváltságai közé tartozott A tanító maga is egyházi „belső" személy (persona ecclesiastica) volt, és tevékenységét mindenkor az egyháznak rendelték alá. Szigorú törvények biztosították a lelkésznek az egyházi iskolák feletti, szinte korlátían hatalmát: „A Ministerek (papok) a scholában minden esztendőben négyszer bémenjenek, s megvizsgálván a Schola Mester micsoda methodussal tanítsa az Ifjúságot?" - határozta el 1661-ben a désfalvi unitárius zsinat.36 A zsinati végzések különben nemcsak a mester teendőit, hanem öltözködését is meghatározták.3 7 A Geleji Katona István által 1649-ben szerkesztett református egyházi törvénytár, a híres Geleji-kánonok, valamint az unitáriusok és a katolikusok törvényei a tanítótól a lehető legmértékletesebb életmódot követelték A tanítók „ne csak tudományban hanem életökben, erkölcsikben legyenek épek, hogy feslett erkölcsökkel, életekkel okot ne adjanak a szent religiónak káromoltatására és meggyalázására" -hangzott 1729-ben az etédi zsinat határozata.3 8 Érthetó tehát, hogy 1697-ben miért emlegették elrettentő példaként a felsősófalvi tanító viselkedését: „Az Sófalvi Mester Fartzadi András Scholában nem tanításáért, etzaka scholán kívül való járásáért, sok részegeskedéséért, kardoskodásiért, két tisztességes Asszonyoknak próbálgatásáért, dohányzásért, lapoczkás táncznak járásáért meglapátoltatásra méltónak ítéltetett."3 9 A tanítói mesterség századokon át a papságra készülő Fiatalemberek átmeneti hivatala volt. Olyanok mentek tehát tanítónak, akik valamilyen okból félbeszakították tanulmányaikat, vagy ha már befejezték, megüresedő lelkipásztori állásra vártak. A sóvidéki kisiskolák mesterei főként a székely kollégiumok diákjai közül kerültek ki. Alsó-, Felsősófalva, Parajd, Siklód, Sóvárad és Szolokma református felekezeti iskolája elsősorban a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumból, a Marosvásárhelyi Schola particulából (1718-tól kollégium), nagy ritkán pedig a Kolozsvári Református Kollégiumból hozott tanítókat. Atyha, Korond , Parajd és Szováta katolikus tanítói a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumból, a gyulafehérvári papneveldéből kerültek ki. Korond unitárius tanítóit a székelykeresztúri és kolozsvári Unitárius Kollégiumból hozta. A parajdi sóbánya melletti iskola mestereit a központi bányaigazgatóság nevezte ki. A határőrezredek megszervezése a székely diákok értelmiségi pályákra való szabad áramlását erősen gátolta; tanulmányaik befejeztével, csak az ezredparancs-
