Századok – 1992

Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35

ZSIDÓ HASZONBÉRLÓK A MEZŐGAZDASÁGBAN (1850-1935) 39 „A birtokosok gyakran megszorultságuknál fogva számukra előnytelen haszon ellenében engedik át földjük használatát. A bérleti díjakat előre felszedik, felélik, eladósodnak, bérlőik hálójába kerülnek, s a birtok lassan kicsúszik a lábuk alól, s átmegy a bérlő tulajdonába". (Mészáros Károly. Falusi Gazda 1858, 355 old.) A bérbeadás tehát csak fázis volt egyes birtokosoknál a tulajdonjog elvesztésének útján, ami gyakran egybeesett azzal, hogy a bérlőkből lettek a tulajdonosok. És e folyamat nem korlátozódott csupán néhány esetre: dokumentálhatók a birtokcserék a Gazdacímtárakban közölt tulajdonosok és haszonbérlők adatainak elemzésével, állandó témája lett a publicisztikának, és megjelent a szépirodalomban is. Azt a tényt, hogy a föld bérbevétele még bizonyos esetekben kereskedelmi tevékenység mellékága volt —, vagy legalábbis alárendelve volt annak —, alátámasztják az 1897-es Gazdacímtár adatai is. Olyan megnevezések, mint „terménykereskedő", „gyapjúkereskedő", „borkereskedő" és „fűszeres" nemegyszer előfordulnak a bérlők főfoglalkozásaként. Újitó tevékenységük nem annyira a termelés javítására, mint a piac szervezésének és az értékesítésre irányult. A gazdasági válság a mezőgazdaságban a földbérletek fejlődését megállította. Egyeseket a föld bérbevevésétől elvont annak kilátása, hogy a gazdaság más ágaiban nagyobb profitra tehetnek szert. Mások viszont ebben az időben földbirtokossá válltak. Néhány quantitativ mutató a haszonbérletek elterjedtségéről, a bérlők társadalmi struktúrájáról és a gazdálkodásról Nem ismertetem részleteiben a „száraz" statisztikai adatokat. A mellékelt táblázatokat (la-5b sz. táblák) az érdeklődők tanulmányozhatják. Csak azoknak a megállapításaimnak összegzésére szorítkozom, amelyekre az említett kérdésekről az 1895 évi mezőgazdasági statisztika, az 1900. és 1910. évi népszámlálások adatainak elemzései és a Gazdacímtárak (1911 és 1935) kimutatásainak tanulmányozása alapján jutottam. Először a haszonbérletek elterjedéséről. 1895-ben a gazdaságok összes területének kb. 19%-a haszonbérlet volt. Az országos és aggregát mutatók inkább elfedik mint feltárnák a haszonbérlők térhódításának közgazdasági jelentőségét. Többet tudhatunk meg erről, ha arányukat országrészenként és a különböző nagyságú gazdaságokban, birtok-típusokban vesszük szemügyre. Az ország főbb mezőgazdasági vidékein a gazdaságok összes területének 25%-a haszonbérlet. Arányuk jelentéktelen a 100 holdon aluli paraszti gazdaságokban. Nem így azonban a nagygazdaságokban. Az ország haszonbérelt területének legnagyobb része a 100 kh.-on, s több, mint fele az 1000 kh.-on felüli gazdaságok közül került ki. Az 191 l-es Gazdacímtár adatati egyértelművé teszik, hogy legnagyobb volt a bérbeadás aránya az arisztokrata birtokokból: területük 36,8%-a tartozik ide, kataszteri tiszta jövedelmük 47,7%-a származik ilyen forrásból. Tanúsítja ez utóbbi is, hogy a haszonbérlések elsősorban a szántóterületre, az értékesebb művelési ágakra irányulnak. A bérletek elterjedtségében nagyok voltak a különbségek országonként, sőt megyénként is. Inkább tért hódítottak a mezőgazdasági termelésre alkalmasabb sík vidékeken, itt pedig azokon a területeken, ahol a nagybirtoknak a bérbeadásban